Kukorelly Endre különleges pozícióba került az elmúlt években: több mint két évig parlamenti képviselőként működve a közélet olyan szintereibe kapott bepillantást, ahová írótársai közül csak igen kevesek. Ennek az időszaknak a lenyomatait, történeteit, esetleg tanulságait teszi közkincsé a most megjelent Országházi divatok.

Bár a kultúra, főképp az irodalom és a politika nem voltak mindig ennyire össze nem egyeztetett dolgok, mint ma. Ahogy arról a kötetben is szó esik, Jókai és Mikszáth korában egy művészembernek nemhogy helye volt a parlamenti padsorokban, de megbecsült véleménye is a döntéshozatalban. Ma viszont hatalmas hírértékkel bír az, ha, Kukorellyhez hasonlóan, egy író a politikai közéletben szeretné kipróbálni magát. Mit keres ő ott? Mit akar elérni? Egyáltalán miért érdekel egy művészt a politika? Pedig mind a művészet, mind a politikai szerves része a mindennapi életünknek, maximum dönthetünk úgy, hogy ignoráljuk őket. Kukorelly viszont, mint a jó írók általában, nem dugta homokba a fejét, hanem megragadva a kínálkozó lehetőséget kipróbálta magát ebben az átlagembertől oly' távol álló parlamenti forgatagban. Hogy aztán ott kiderüljön, nincs is akkora különbség a kettő között. 

A kötet amellett, hogy emléket állít a kultúra és a tömegsportok felkarolásának, a két, Kukorelly által a parlamenti szereplése alatt erősen támogatott ügynek, bepillantást enged az író/képviselő mindennapjaiba is. Ezek a mindennapok pedig abban az időben mindenféle apró-cseprő politikai cívódásokkal, találkozókkal, jelentőségteljes és értelmetlen megbeszélésekkel és végeláthatatlan szavazásokkal voltak teli. No meg persze a képviselők a Parlament falain belüli viselkedésével, kapcsolataival és történeteivel. Mint ilyen, rengeteg nevet és helyzetet tartalmaz az egyébként szócikk-szerűen felépített kötet, ami elsőre lehet, hogy rémisztőnek tűnik, de nem az. Csupán egy olyan "világ" apró részletei ezek, ahova nincsen ugyan napi belátásunk, de elméletileg az ott lévők éppen miattunk és értünk teszik azt, amit, így teljesen jogos a kíváncsiságunk. Főleg, hogy ők sem mások, mint mi, akik a falakon kívülről nézünk befelé.

Az Országházi divatok talán egy apró lépéssel közelebb viheti az olvasót az igazi szabadság felé, hiszen, ahogy Kukorelly említette, az ókori görögök nem tekintették szabad embernek azt, aki csak a túléléssel törődött. A szabadság és az élet ezen túl kezdődik el.

A kötet a Libri gondozásában jelent meg.