A Paddy and the Rats tagjai általában olyan elánnal zúzzák végig a koncertjeiket, hogy nem csodálkoznánk, ha egyszer tényleg rájuk szakadna a plafon. Nem volt ez másképp a zenekar ötödik születésnapját ünneplő, Barba Negrában megtartott, minden tekintetben hatalmas bulin sem.

Az ír kocsmazenét játszó banda Miskolcon alakult meg 2008-ban, azóta pedig egyre ismertebbé váltak, olyannyira, hogy már nem csupán a magyarországi, de több európai fesztivált is megjártak, hatalmas sikerekkel. Az ír és kelta népzenei motívumokat kocsmapunkkal vegyítő kirobbanó, ugrálható és üvölthető zenéjük és ehhez társuló dinamikus előadásuk minden alkalommal garantálja, hogy végül rendesen kifáradva és leizzadva hagyja el a közönség a küzdőteret. Ez a közönség nagyrészt egy gyorsan óriásira duzzadt, kemény rajongói magból áll, akik hűségesen követik kedvenceiket. A sok kiltbe öltözött, félmeztelenül pogózó férfi, zászlókat lengető társaság vagy éppen két, szkandermeccset vívó haver pedig egy csapásra olyan hangulatot teremt, mintha valójában egy kalózhajó kötött volna ki a városban és a tengeri patkányok ellepték a kocsmát. A Barba Negra kalózhajóra emlékeztető, sörpados, faragatlan dizájnjával éppen ezért volt tökéletes helyszín a Paddy and the Rats ünnepi koncertjéhez. Jöttek is a rajongók, a jegyekért való rohamban sokan alul is maradtak, már napokkal a buli előtt tele lett a ház, ami a Barba Negra méreteit tekintve nem kis szó. A zenekar pedig egy fergeteges bulival hálálta meg a hatalmas érdeklődést.

A két előzenekar, a Greena Spirit és a francia TheMoorings sikeresen megalapozta az est hangulatát, már ekkor törtek a sörösüvegek és repültek lefelé a pólók, így mire Paddy-ék színpadra léptek már senkit nem kellett bulizásra noszogatni. De a "pokol" igazán csak a hat patkány feltűnésével szabadult el. A Bastards back home-mal, a tavaly megjelent, Tales From The Docks című lemezük nyitódalával indították az estét, a többszáz fős közönség pedig egy emberként kezdett őrült ugrálásba és éneklésbe. A zsivaj csak fokozódott a zenekar volt harmonikásának megjelenésével, aki nemcsak hogy beszállt egy szám erejéig, de harmonika-párbajra is kihívta a helyét átvevő Bernie-t, nosztalgikus pillanatokat teremtve a régi motoros rajongók számára. A régebbi dalok és a nagy slágerek, mint a Six Rat Rover vagy a Pub 'N' Roll mellett a repertoárból nem hiányoztak az olyan klasszikus ír dalok sem, mint például az Irish Washerwoman. A születésnap egyik különlegessége a koncert akusztikus része volt, hiszen a zenekar nagyon ritkán játszik ilyen verzióban, ám ezután néhány csendesebb, akusztikus fellépésre is lehet számítani. Az apró pihenőt az új lemez szerzeményei követték, majd az Immigrant's Song-ot a TheMoorings énekesével közreműködve adták elő, de a nagy közönségkedvenc Whiskey In The Jar-ra már az egész francia együttes felözönlött a színpadra, együtt ugrálva Paddy-ékkel. Majd a zenekar két tagja stagedive-al fejelte meg az őrültködést. A közönség természetesen nem elégedett meg ennyivel, így a visszataps után még egy három dalos etappal tértek vissza, amit szinte végigénekelt az egész tömeg, majd utolsó csapásként a falakat rengető Freedom következett. A Freedom kezdetén, a zenekar hagyományai szerint, a közönségnek térdre kell ereszkednie, ez természetesen most sem volt másképp, ám ennyi emberrel nem mindennapi látvány volt. Az este különlegességeként árult és nagyon népszerű "Paddy Sör" apróra taposott üvegeivel beterített padló pedig az élmény maradandóságáról is gondoskodott.

A csak nagy nehezen befejezett tapsvihar után pedig, aki még állt a lábán, az hajnalig rophatta lágyabb számokkal megbolondított rockzenei felhozatalra, hogy aztán ettől a zenei ütközettől megfáradva elhagyhassa a kalózhajót.