Vicces, interaktív, gyerekeknek szól és csupa jazz, mi az? Ez a ZeneHajó, a Modern Art Orchestra és Hajós András három éve sikeresen futó ifjúsági sorozata. Hajós Andrással az előadásokról és a napokban megjelent albumról beszélgettünk, amelyen most először hallhatóak a gyerekek közreműködésével készült dalok.

Hogyan zajlik egy ZeneHajós előadás?

Pont úgy kell elképzelni, mint egy szokásos gyerekműsort, két lényeges különbséggel. Elsősorban a program az általános iskolás korosztálynak szól, másodsorban egy tizennyolc tagú jazz big band, a Modern Art Orchestra áll a hátam mögött, Fekete-Kovács Kornél vezetésével, és a gyerekeket a jazz világába vezetjük be. Az alapkoncepciónk szerint először bemutatjuk a lurkóknak a hangszereket, hangoskodunk egy kicsit, eljátszunk pár dalt az elmúlt három év terméséből, majd közösen írunk egy dalt.

Hangoskodtok?

Az előadást egy kiabálós játékkal kezdjük. Az a feladat, hogy kiderítsük, ki a hangosabb, a gyerekek vagy a zenekar. Mikor felemelem a kezem, akkor ordítunk egy hatalmasat, majd erre a zenekar válaszol tiszta erőből. Ekkor a többség még befogja a fülét, grimaszol, de a végére, amikor szintén teljes hangerővel szól a közösen írt dal, már a színpad előtt állnak és énekelnek. Ez igazolja az elméletem, miszerint a hallás ugyanolyan tágítható keretrendszer, mint az izomzat. Aki sokat fut kiskorában, abból jó sportoló lesz, aki sok zenét hallgat, muzsika szerető és értő ember lesz.

Honnan jött az előadássorozat ötlete?

A Katica a pacika című kicsiknek szóló dallal kezdődött minden, ami egyébként egy rendesen felhangszerelt bossa nova. Ekkor pattant ki Kornéllal közösen a fejünkből, hogy szervezni kellene egy zenés foglalkozást, ahol bevezetnénk a gyerekeket a jazz világába. Az előadásokon nem gagyogunk a gyerekeknek, ők nem buták, és nem kétakkordos dalokat kell nekik írni. Ha értelmesen, bizonyos határokon belül muzsikálunk nekik, akkor azt érteni és értékelni fogják. Igyekszünk az előadásokon olyan emblematikus kliséket játszani, amelyek közérthetőek. Egy swing, egy jive, vagy akár egy bossa nova dallamvilága is érdekes lehet a gyerekek számára. Lényegében kicsit beoltjuk őket azon sztereotípia ellen, hogy a jazz az egy éjszakai lila köd, amit bolond emberek összevissza játszanak, és hallgathatatlan.

Volt olyan eleme az előadásnak, amit megváltoztattatok a gyerekek reakciója miatt?

Nagy változás nem volt, inkább csak az arányokat csúsztattuk. Az első foglalkozásokon nekiestünk, mint tót az anyjának, és rögtön elkezdtünk dalt írni, vagy volt, hogy kicsit túlzásba vittem a stand - upolást. Előadó szakmai szempontból az a legnehezebb kihívás, hogy a közönség soraiban a 6-10 éves gyerekek mellett ott ülnek a 40-60 éves szülők, nagyszülők is, és nekem mindenkit szórakoztatnom kell. Épp ezért, azalatt a fél - háromnegyed óra alatt, amíg a dalt írjuk, nem kell senkinek fegyelmezetten ülnie, mint az iskolapadban, ki lehet menni a büfébe, vagy csak úgy sétálni pár percet. Így a gyerekek átélhetik azt az alkotói káoszt, ami egy dal megszületésével jár.

Hogy látod a gyerekek, mit élveznek a legjobban a foglalkozások során?

Nagyon szeretik, amikor kis dalokat rögtönözök nekik gitáron vagy zongorán. A jazz erről szól, az improvizációról. Ez a szabadság, hogy kiléphetünk a hagyományos zeneformákból, megváltoztathatjuk a hangnemet, minden változhat és változik is, ettől lesz a jazznek mágikus ereje. Ezt a szabadságra nevelést azonban nemcsak az alkotómunkában, de az életben is fontosnak tartom. Az a legszebb ajándékunk nekünk, embereknek, hogy tudunk létrehozni dolgokat. Minden egyes foglalkozás során hangsúlyozom a gyerekeknek, hogy ma születni fog egy dal, ami azelőtt még nem volt, és ebben nekik is részük van. Azt szeretem ezekben az előadásokban, amikor egy kisfiúnak vagy kislánynak picit leesik az álla, bekattan náluk valami, és nem bírják levenni a szemüket a szaxofonról, vagy a bőgőről, vagy valamelyik hangszerről. Amikor látom, hogy megérinti őket a zene, akkor elégedett vagyok.

Mi alapján választod ki a dalok témáját?

A naptár segít. A dalok mindig egy aktuális ünneppel kapcsolatosak, vagy általános témákkal, amik kamaszkoromban engem is foglalkoztattak, és amiről azt gondolom, hogy a kamasz közönséget érdekelheti. Például, miért kell iskolába járni, miért szólnak rám, miért baj ha rossz vagyok, milyen lenne az én elképzelt szülinapom... stb.

Milyen gyerekekkel dolgozni?

Mindenki azt mondja, hogy a gyerek a legkegyetlenebb közönség, mert őszinte. Szerintem viszont pont ettől válnak ők a legjobb hallgatósággá. A gyerekektől csak azok félnek, akik gyenge minőségű produkciót csinálnak, aki hisz a munkájában és lelkes, az át tudja ragasztani a lelkesedését a kamaszokra is.

A ZeneHajó lemez anyaga mennyiben tér el az előadásoktól?

A napokban jelent meg az album, amin tizennégy dal található. Ezek az előadásokon született közös szerzemények alapján készültek. Vannak számok, amiket teljesen átírtam, de a legtöbben fellelhetőek azok a sorok, rímpárok, amit még a gyerekek mondtak. Nagyon bízom benne, hogy a kiadvány a kicsiknek és a felnőtteknek ugyanúgy érdekes lesz. Igyekeztünk fogyaszthatóvá tenni a dalokat, de ettől függetlenül a cd akár egy felnőtt big band lemezként is megállja a helyét. Bár nem mi találtuk fel a spanyolviaszt, de ilyen formában jazz albumot nem csinált még senki.

Mikor lesz a lemezbemutató koncert?

November 24-ére egy különleges előadással készülünk. Nem a szokásos foglalkozás lesz, hanem a Jazz and More gyermekkórussal - akik a lemezen is énekelnek - közösen adunk egy koncertet, ahol elhangzik majd az összes dal, és lesznek meglepetés vendégek is.

Fotók: Kemény Eszter