Az Állítsd le magad, Julie nem rossz könyv, csak időnként túlságosan is kilóg az írói lóláb, ami jelen szerző esetében egy férfié. Miközben Gilles Legardinier próbál női szemszögből írni, sokszor akaratlanul is parodizálja főhősét.

Könyvünk főhőse Julie, aki 28 éves kora ellenére túl sokat nem ért el az életben- nem is tűnik úgy, hogy kifejezetten vágyik rá. Banki alkalmazott (utálja a munkáját és a főnökét), nemrég hagyta el két év után a pasija (akiről a barátnői mindig is tudták, hogy egy önző rockzenész). Szóval Julie nincs éppen a legjobb életszakaszában, amikor arra lesz figyelmes, hogy új lakó költözik a házba, ahol él: Ricardo Patatraz. Amikor először találkozik a névvel a postaládán, csak nevet rajta. De idővel egyre kíváncsibb, hogy ki lehet ez a Ricardo. Persze nem romantikus regényről beszélnénk, ha nem egy jóképű pasiról lenne szó, akinek ahogy az lenni szokott, van egy sötét titka. A Julie és Ric között kialakuló románc teljesen felforgatja a lány életét: felmond munkahelyén, pékségben kezd dolgozni, és egy idiótát meghazudtoló fanatizmussal próbál rájönni Ric titkára. Ez utóbbiról persze a történet végén kiderül, hogy egy igen nemes, becsületbeli ügy, de hát amikor egy ilyen regényt veszünk a kezünkbe, sokkal inkább könnyed szórakozást várunk, nem azt, hogy az állunk gyakran találkozzon a padlóval a sok meglepetéstől.

A regény írója Gilles Legardinier nehéz fába vágta a fejszéjét: a női főhős szemszögéből mutatja be az eseményeket és Julie lelkének minden rezdülését, amolyan Bridget Jones-stílusban. Ez önmagában dicséretes törekvés is, és vitathatatlanul több helyen megmosolyogtat-nevettet a sete-suta leányzó, akit elvakít a szerelem. Éppen ezért nagy kár, azokért a részekért, amikben Julie a plüssmackójával beszélget, vagy úgy szerencsétlenkedik bizonyos helyzetekben, hogy a jelleme az olvasó szemében ostobává és nevetségessé válik - sajnos rossz értelemben. Ezek azok a pillanatok, amikor felpillantunk a könyvből és kicsit dühösen tesszük fel a kérdést: az író szerint ilyen egy nő?

Mert persze, csinálunk mi óriási hülyeségeket és úgy bele tudunk esni egy pasiba, hogy azt még mi magunk se hinnénk el, de 28 évesen nem, nem beszélünk macikhoz és nem, nem robbantjuk fel a számítógépünket azért, hogy a szomszéd helyes srác átjöjjön megszerelni. Ezekkel a regénybeli pillanatokkal pedig az a legnagyobb baj, hogy ahelyett, hogy jót szórakoznánk, arra megy el az energiánk, hogy túltegyük magunkat ezeken a sematikus kellékeken és a finoman ránk sütött sztereotípián, hogy plüssfigurákkal társalgunk és csak úgy tudunk kapcsolatba lépni egy férfival, ha hülyének tettetjük magunkat. Egyébként is, amit a női bénázás témakörben Helen Fielding nem lőtt el a Bridget Jones regényekben, azt már nem is érdemes- egy ideig legalábbis biztos.

Mindezeket összevetve is az Állítsd le magad, Julie! elég jó regény, és mindenképp izgalmas kihívásokat rejt egy férfi író szempontjából női bőrbe bújni. Kétségtelen, hogy Legardiniernek van még mit tanulnia ezen a téren, legalább epilálni azt a kilógó lólábat, hogy ne a férfire haragudjunk, legfeljebb az íróra. De az írói stílus és a bátorság adott ahhoz, hogy a jövőben szórakoztató női hősök pattanjanak ki abból az egyenlőre kicsit túl maszkulin koponyából.

Gilles Legardinier: Állítsd le magad, Julie! című könyve a Park Könyvkiadó gondozásában jelent meg.