Embererdők, lélekerdők, élő és halott testek, szemünkbe lógó és arcunkba csapó indák, melyeket félrehajtva mozdulatok és tekintetek tárulnak elénk. Finy Petra új kötete a Folyékony tekintet friss erővel ragadja meg emberségünk test-lényegét, abszurditását.

Meghatározó motívuma a kötetnek a halál, pontosabban a halott test, amely néhol megrendítő történetet sejtet – például a címadó versben – másutt a közönyösségen keresztül mutat rá a halál mindennapiságára. Ám ha a testről beszélünk, nem maradhatunk meg csupán az élet-halál (ellentét)párnál. Van itt anyaság – pátosztól mentes, testi értelemben; félmellű nőiség, szexualitás a babaillat mellett, s a test nyomorai: vakság, kicsavarodott gerinc, sebhely és orvosi műhiba.

S a test mellett – a testben – újra meg újra az erdő bukkan föl. A kötet ciklusai az erdő testétől a test erdejéig vezetnek, s időnként kíméletlen pontossággal mutatnak rá arra, hogy akár a külső, akár belső erdőnkről van szó, nem tudunk elszakadni tőle. Ha nejlonzacskók nőnek a bevásárlóközpont melletti fán, vagy gumióvszer tapad a vaddisznó szemére, az éppúgy szól a természetről, mint rólunk.

Számos igen-igen jó vers mellett néhány kevésbé erős mű is került a kötetbe. A fejlődési lehetőség adott, a tehetséghez nem fér kétség, s, hogy az indák sűrűjéből hány tisztás bukkan még föl, az ígéretes költői életút merre alakul, majd eldönti az idő.