Kultography

A kötelező nem mindig rossz, avagy a Kultography 10 kedvenc kötelező olvasmánya

A kötelező nem mindig rossz, avagy a Kultography 10 kedvenc kötelező olvasmánya

Kultography írása itt: - 2013-09-24 17:10

Molnár Ferenc: A Pál Utcai Fiúk

Két tábor, egy grund: árulás, hősiesség életre-halálra: így lehetne legrövidebben összefoglalni Molnár Ferenc legismertebb regényét. De igazából nem is lehet elmondani, annyi mindenért szeretjük ezt a történetet. Ezért lehet az is, hogy a legtöbb magyar felnőtt az egyik legkedvesebb olvasmányaként tekint vissza Nemecsek Ernő, Áts Feri, Boka János és a többi srác történetére. Ebből a könyvből tudtuk meg először, hogy mi az az einstand, mennyire értékes is egy törökméz, hogy mennyi kacat elfér egy kisiskolás zsebében, de még inkább megtanultuk, hogy a barátság, a kiállás és a hűség dolgában sokszor a gyerekektől tanulhatjuk a legtöbbet.

Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője

Mikszáth Kálmán több olyan regényt is írt, amelyet akár középiskolásként, akár felnőttként szívesen olvasunk. Könnyed és humoros írói stílusa magával ragadja az olvasót, és különösen is így van ez egy olyan legenda esetén, mint ami ebben a történetben kirajzolódik előttünk. Ki ne ismerné a sztorit egy gazdag főúr minden vagyonáról és a fattyúról, aki mindent megtesz azért, hogy megtalálja azt egy bizonyos piros esernyőben. A történet végén Wibra Gyuri pedig olyan kincsre talál, amiről talán maga sem gondolta volna, hogy minden pénzt megér: az igaz szerelemre. Mikszáth több szálon futó, izgalmas regényét kicsiknek és nagyoknak egyaránt kötelezően ajánljuk.

Stendhal: Vörös és fekete

Stendhal ezerszer megfilmesített regényét általában a szerelmi szál miatt ismerik még azok is, akik sosem olvasták. A Julien Sorel, a fiatal papnövendék és munkaadójának felesége, De Renalné között szövődő viszony kétség kívül a világirodalom egyik legizgalmasabbjai közé kívánkozik. A Vörös és fekete azonban sokkal több ennél. Julien személyisége, vad ambíciói, simulékony természete és örökös önigazolása teszi ezt a könyvet letehetetlenné, ezért gondolkoztat el és mutat tükröt az olvasónak. Ellentmondásos figura, aki céljai eléréséért szinte bármire képes, hidegen és számítóan csábítja el a nála sokkal idősebb, szeretetre vágyó nőt is, miközben minden lépését tökéletesen normálisnak érzi, maximum némi képmutatást ismer be önmagának. A realizmus egyik első regényeként amellett, hogy a valóság bemutatására törekszik, a részletes lélekábrázolásra tesz nagy hangsúlyt, így tökéletesen megismerjük Julien egyre elkorcsosuló gondolkodását, ami a tragikus vég felé sodorja. Tiszta lelkű, nagy tervekkel induló fiúból az emberek manipulálásával előnyöket szerző férfivé válik, és csak túl későn döbben rá, hogy közben mindent elvesztett, ami valódi volt.

Gabriel García Márquez: Száz év magány

A Száz év magány az író talán egyik legismertebb műve. Már fiatal korban is elvarázsolja azt, aki olvassa, függetlenül attól, hogy kötelező olvasmány -e vagy sem. A helyszín a kolumbiai Macondo, a főszereplő pedig nem egy ember, hanem egy kis közösség – a Budeina család. „Kettőjük” történetét és száz évet ölel fel Márquez regénye, egyetlen nagy körforgáson, ismétlődésen alapulva, amely így túlnőve a konkrét történeten és családregényen, az egész emberiség történetét mutatja meg, mindemellett pedig Kolumbia történelmi eseményei is kirajzolódnak a regényben.

Érzékletes képek, érdekes történetek, és mindezeken túlmutatva általános életigazságokat kereső kérdések és ezekre adott válaszok egyetlen zseniális könyvben, amely igazán különleges élményt nyújt az olvasónak... És hogy miért száz év magány? A 35 nyelvre lefordított regény, amely több tízmillió példányban kelt el a világon, lenyűgöző választ ad a kérdésre.

Krúdy Gyula: Szindbád novellái

Szindbád élete a hajós, az örök kereső története. Az Ezeregyéjszaka meséiből vett név eredetileg egy arab mesehősé, akinek hét útja volt – Krúdy, főhősének kalandozásait öt kötetbe foglalta. Szindbád magányos hős, aki utazásai során számtalan nővel kerül kapcsolatba, számtalan érdekes eseménybe sodródik, mégis mindig megy tovább, hajszolja az élvezeteket, az örömöt, az életet. Mindig több és több kell neki, újabb és újabb megtapasztalás. Ki akar élvezni minden pillanatot és meg akarja élni mindazt, amit az élet kínál neki. Utazásai alatt mégis mindig a magány az egyetlen állandó társa. A novellák az idő érdekes játékai is egyben – Krúdy úgy játszik főhőse életében az idővel, hogy közben egy egészen különleges hangulatvilágot és keserédes múltidézést teremt meg. Ráadásul úgy tűnik, Szindbád alakját az író önmagáról mintázta.

Ottlik Géza: Iskola a határon

Az Iskola a határon egy század eleji, határ menti bentlakásos katonaiskolában játszódik, ahol a Monarchia hagyományai szerint a vakfegyelem áll mindenek előtt. A családjaiktól elszakított
kiskamaszok belecsöppennek egy zárt világba, ahol a megaláztatások és fizikai kínok egész sorát kell már fiatalon átélniük. Az író saját élményeit használta fel a nyomasztó légkör ábrázolásához, hiszen
kiskorában ő is ilyen iskolába járt. Ottlik regényében egymást váltják az olykor tragikumba forduló diákcsínyek és az ártatlan vagy épp borsos kamasztréfák. Az iskola a határon egyszerre szórakoztatja és
megdöbbenti az olvasót, egy olyan világba kalauzolja el, ahol a természetellenes természetessé, a lehetetlen nagyon is valóságossá válik.

Lev Tolsztoj: Anna Karenina

Tolsztoj 1872-ben maga is szemtanúja volt, amikor Anna Sztyepanova Zikina, egy ezredes leánya féltékenységi rohamában a vonat elé vetette magát, mert szeretője megkérte a fia mellé fogadott nevelőnő kezét. Ezek után megszületett az Anna Karenina, a kor orosz társadalmának erkölcsi
problémáit boncolgató mű. Az Anna Karenina sikerének egyik titka, maga Anna karaktere, aki a világirodalom legvonzóbb házasságtörő asszonya. Anna és Vronszkij szerelme több filmrendezőt is megihletett, de színházban is számtalan alkalommal feldolgozták Tolsztoj klasszikusát. A minden korban aktuális mondanivalóval rendelkező regény leginkább a hölgy olvasók kedvence, de a változatos férfikarakterekben a mai férfiak is könnyedén magukra ismerhetnek.

Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem

A Tanár úr kérem Karinthy egyik legjelentősebb műve, ami megjelenése óta változatlan gyönyörűséget szerez felnőtt és gyermek olvasóknak egyaránt. A mű egyfajta visszaemlékezés, a boldog gyermekkor felidézése. A kacagtató történetek sorát az iskolából elkéső kis Karinthy Frigyes esete nyitja, ami mindannyiunknak ismerős lehet. Hányszor méláztunk kora reggel, még félálomban arról, hogy mi vár ránk az iskolában, a biológia, a magyar vagy a matematika ádáz szörnye les majd ránk a terembe lépve? A Tanár úr kérem igazi időutazás, visszatérés a tanórák közötti szünetek heves krétacsatáinak
lövészárkaiba. Karinthy karcolatfüzére egyetlen könyvespolcról sem hiányozhat.

Kosztolányi Dezső: Édes Anna

Az Édes Anna Kosztolányi egyik legismertebb regénye, amely jól ábrázolja a kor magyar társadalmát. A mű megírásához az ötletet felesége, Harmos Ilona adta, ő vetette fel a cselédkérdést, és ez az írót is érdekelte. A cselédlány esetét minden olvasó másként értelmezi. Vajon Anna miért gyilkolta meg gazdáit? Mert ráébredt arra, hogy kihasználják őt, mert tárgyként kezelték, és nem önálló értelemmel és egyéniséggel rendelkező személyként? Vajon a szerelmi bánat, az elnyomás és a kor társadalmának cselédekkel szembeni megvetése milyen mértékben keveredhetett a lány fejében, ami ehhez a végső radikális tetthez vezetett? Izgalmas kérdések, tökéletes társadalomrajz, ez Kosztolányi regénye, ami az első laptól kezdve magával ragadja az olvasót.

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés

Dosztojevszkij az emberi lélek legmélyében vájkált, amikor a bűntudatot, a főszereplő belső drámáját tette meg regénye főszereplőjévé. Valószínűleg kevés olvasó követett el Raszkolnyikovhoz hasonlóan nagy horderejű bűntettet - gyilkosságot, konkrétan - de mindannyian pontosan tudjuk, milyen napokon át őrlödni valami vélt, vagy valós bűnünk miatt. A főhőssel olyan alakot ad az olvasónak, akivel nehéz nem azonosulni, szurkolni neki, miközben erkölcsi szempontból egyfolytában megkérdőjelezzük a saját értékítéletünket is: hiszen egy gyilkost nem szabadna támogatnunk, nem igaz? De mégis, hiszen a szükség vitte rá, egyébként jó ember ő, és a többi - a sötétebb témákra fogékonyak körében már kamaszkorban is lebilincselő, izgalmas olvasmány, ami által egy kicsit talán saját magunkat is jobban megismerhetjük. A helyszín hiába a XIX. század Oroszországa, olyan, bármilyen korban és bármilyen földrészen ugyanúgy érvényes kérdéseket feszeget, mint a bűn mibenléte, a személyes szabadság határai vagy hogy mennyire vagyunk felelősek a tetteinkért.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek

süti beállítások módosítása