Napközben ugyanis egyértelműen a székek miatt keresik fel a Romkocsma Negyedet a fesztivállátogatók. Persze vannak itt pultok, minden romkocsmának egy, ám a Nagyszínpadhoz kényelmes közelségben lévő, árnyas terület hihetetlenül vonzónak bizonyult az egyébként uralkodó negyven fokban. A negyed Nagyszínpad felőli bejáratánál az oda kihordott, az éppen folyó koncert kényelmesebb megtekintéséhez használt székekből egy kisebb termet is be lehetett volna rendezni egy művészmoziban. Így pedig napközben a biztonsági őrök ezen székek folyamatos visszahordásával múlathatták az időt, viszonylag kis eredménnyel, hiszen a székhordók rohamával nem igazán lehetett bírni. Családias kis sziget-a-Szigetben érzést nyújt az ide való belépés, mintha tényleg csak visszamentünk volna a belvárosba egy pohár italért.

Az egyébként elég nagy területen elhelyezkedő negyed az Instantnak, az Iskolának, az Ötkertnek, az Urimurinak, a Fogasháznak és a Wndrlndnek ad helyet, némileg egyenlőtlen elhelyezkedéssel. Míg a Wndrlnd az Ötkert és az Urimuri elkülönülve, tágas tisztásokat vagy éppen hangulatos fás helyeket foglal el, addig a Fogas az Instanttal osztozik, míg az Iskola gyakorlatilag elválaszthatatlanul összelóg velük. Ezzel alapvetően semmi probléma nem lenne, sőt, sokkal inkább emlékeztet az eredeti, egymás hegyén-hátán ücsörgős, ekletktikusan berendezett kocsmákra. És személy szerint barátságosabb is, mint a nagy placcon szétszórt szék-asztal kombinációk, amiket láthatóan minden vendég átrendez, mert túl messze vannak egymástól. Ám éjszaka, ahogy beindulnak a DJ-k már viccesebb a helyzet. Az Iskola és az Instant DJ pultja ugyanis olyan közel van egymáshoz, hogy a kettőt elválasztó bekötőúton megállva minden erőlködés nélkül saját mixet kreálhatunk a két, merőben eltérő zenéből, mivel az egyik a bal, a másik meg a jobb fülünkön özönlik be. Ám ez látszólag nem zavarja egyik táncoló tömeget sem, boldogan rúgják a port dubstepre, miközben Bon Jovi üvölt át a másik pulttól, és fordítva. Kicsit tényleg olyan így az egész, mint egy igazi romkocsmában, csak itt nincs válaszfal a különböző stílusú "termek" között. A Urimuriban ezzel szemben konszolidáltan topognak a minimálra, a többiekhez képest hatalmas "kerthelységükben" még színpadnak is jutott hely, így az ide látogatókat nem zavarja össze a többiek zenei katyvasza.

A berendezést és a díszítést is sikerült kifejezetten romkocsmásan megoldani, a hangulat szinte ugyanaz, csak itt a kiszuperált gyerekjátékok és biciklik nem a falakra, hanem a fákra vannak fellógatva. A Wndrlnd igazi varázserdőt hozott össze a fák között bujkálós díszletével, míg az Ötkert és az Urimuri inkább a minimalista dizájn felé ment el. A lécekből eszkábált ülőalkalmatosságok is összeszedettebb dizájnt mutatnak, de hogy melyik romkocsmához tartoznak, arra sajnos nem emlékszem - mondjuk nem is fontos, magában a negyedben is könnyű eltévedni, pont mint az igazi romkocsmákban. A Romkocsma Negyed a pesti éjszakákon edződötteknek is mutathat valami újat, legfőképp azt, hogy milyen jó is néha kiszabadulni a romok közül, a külföldiek pedig anélkül tapasztalhatják meg a város egyik legnépszerűbb turistacsalogató létesítménytípusát, hogy egyáltalán el kelljen hagyniuk a Szigetet. Minden szempontból nézve jó ötlet volt a kitelepülés.