Képzelj el egy világot, ami pont olyan, mint a miénk. Az emberek dolgoznak, szerelmesek lesznek, szakítanak, megházasodnak, megöregednek, majd meghalnak. Ebben a világban is vannak fertőző betegségek, mint az AIDS, és itt is újabb és újabb gyógymódokat keresnek a tudósok. A különbség a mi világunk, és a Vörös hold világa között csupán annyi, hogy létezik egy vírus, egy bizonyos likán-vírus, amelynek hatására az ember képes átváltozni egy félig farkas, félig emberszerű lénnyé. Ez a vírus harapás és szexuális úton terjed, és aki egyszer megfertőződött, az soha többé nem szabadulhat a benne élő farkastól. Gyógymód nincs, vagy legalábbis eddig még nem bukkantak semmi használhatóra az orvosok. A farkassá válás azonban nem szükségszerű, kellő mennyiségű nyugtatóval elnyomható a "betegben" a vágy, hogy átalakuljon.

Vannak azonban fertőzöttek, akik nem betegként tekintenek önmagukra. Nem a problémát látják likánságukban, sokkal inkább az előnyöket, és egyfajta evolúciós fejlődésként tekintenek a fertőzésre. Számukra elfogadhatatlan a hátrányos megkülönböztetés, az állandó orvosi ellenőrzések és az, hogy drogokkal tompítsák el farkas-énjüket. Ők a lázadók, akik egy olyan világról álmodnak, ahol nincs különbség likán és ember között, és nem attól válik valaki szörnyeteggé, mert fertőzött. A szép szó azonban itt kevés, az érvek nem használnak, ezért a likánok egy radikális csoportja erőszakhoz folyamodik, hogy felhívják önmagukra a figyelmet, és így harcolják ki az egyenlőséget. Első lépésben terrortámadást hajtanak vére egy repülőgép és annak utasai ellen. A gépre felszáll egy likán, átváltozik és lemészárolja az összes utast és a személyzetet, egyetlen embert kivéve. S ekkor kapcsolódunk be mi, olvasók a történetbe.

Benjamin Percy regénye izgalmas, fordulatokkal teli történet, van benne minden, amire egy fantasy-rajongó csak vágyhat: szerelem, dráma, harc, mégsem emiatt érdemes elolvasni. A Vörös hold ugyanis több egy szimpla urban fantasy-nál, egy olyan elgondolkoztató regényről van szó, ami új megvilágításba helyezi harcunkat a másság ellen. Hiszen vajon mitől ember valaki, és mitől szörnyeteg? Amennyiben a farkas nem jelent veszélyt sem önmagára, sem másokra, akkor miért kellene őt kiközösíteni és megbélyegezni? Csak azért mert más mint mi? Miért félünk ennyire a másságtól, az ismeretlentől? Napjaink harcaiban ugyanezek a kérdések köszönnek vissza ránk újra és újra. A társadalom meghatározza, hogy számára, mi normális és mi elfogadható, és ha valaki, akár önhibáján kívül is kikerül ebből a körből, akkor a másság stigmája rögtön beleég a bőrébe.

S hogy milyen megoldást kínál Benjamin Percy erre a mindannyiunkat érintő problémára? Nem apellál megértésre, nem sugallja, hogy az emberek gondolkodása megváltoztatható. Szerinte csak egy út járható, ha mindannyian egyformává válunk. Ha eltöröljük a másságot, és ha ehhez erőszakra, csalásra, árulásra, harcra van szükség, akkor azt meg kell tennünk, a lényeg, hogy ha már eltörölni nem lehet, akkor ugyanaz a stigma ott égjen mindegyikünk homlokán.

A Geopen Könyvkiadó gondozásában megjelent Vörös hold tükröt tart elénk, s ha elég bátrak vagyunk, hogy belenézzünk, megláthatjuk azt a foltot a bőrünkön, amit egészen idáig nem vettünk észre.