[caption id="attachment_54938" align="alignright" width="300" caption="Fotó: hazisafrany.hu"][/caption]

De mi is az a zsíros-édes por a tányéron? Nem illik lelőni a poént, szóval maradjunk annyiban: a reszelt keserű csokoládéba csomagolt libamáj paté szilvalekvárral nem csak annyi meglepetést tartogat, mint amennyi a nevéből következne.

Még mindig a Gourmet Fesztiválon kalandozunk, éppen a Tigris étterem bódéja előtt, a fentebb említett, kinézetre határozottan desszertre emlékeztető fogás fölött. Trükkös ételekre vadászunk, pont ilyen becsapós kalandokra a millió változatban felbukkanó gulyás után.

Persze gulyásból is van becsapós: a Baldaszti ázsiai verziója például a nevén kívül semmiben nem emlékeztet a magyar konyha remekére. Annál inkább egy koreai marhahúslevesre, bár erős a gyanúnk, hogy ennél egy átlagos szöuli háziasszony ízletesebbet csap össze munka után egy átlagos csütörtökön.

A Baldaszti melletti Zona paradicsomvize már kellemesebb meglepetés: a paradicsom leszűrt leve bodzával, benne málnával és savanyított szárzellerrel egyszerre három eltérő savanykás ízt fed fel, ha nem lenne tíz fok a május végi őszben, remek üdítő is lehetne – és nyomokban sem emlékeztet bármi másra, ami paradicsomból készül.

Ahogy a Costes panna cottája is legfeljebb nevében hasonlít az olasz finomságra. Ők ugyanis parmezánnal készítik, spárgahabot tesznek rá, majd spárgával és tintahal tintájával elkevert sült hagymával koronázzák. Feledtet nagyjából minden panna cottát, amit kóstoltunk eddig, valószínűleg még hónapok múlva is bepárásodik a tekintetünk, ha eszünkbe jut.

A játékosság kategóriájában kiosztandó képzeletbeli különdíjat azonban nem Miguel Rocha Vieira és csapata kapja tőlünk, hanem a Rosenstein. A Dining Guide által a főváros legjobbjának titulált étterem főételként sóletkonzervet tálal fel. És amikor azt gondolnánk, itt biztos van valami csavar, rá kell jönnünk, hogy nincs: valóban pofás kis pléhdobozba zárták a zsidó konyha miniatürizált remekét – persze nem a kecskeméti konzervgyárból, hanem a józsefvárosi konyhából.

A legviccesebb desszert is a Rosensteiné: a flódni cake-pop. Szabad fordításban Kojak nyalóka alakban minden, ami csak egy jó flódniba kell: belül alma és dió, kívül mák. Veszélyesen addiktív és jóval szebb, mint az eredeti. Kellemes befejezés lehet nem csak számtalan gulyás, de akár a kinézetre egészen hasonló, csokival borított libamáj után is.