Mikor érezted először, hogy a gyermekeknek kell írnod mesekönyveket?

Igazából azt éreztem először, hogy írnom kell. Hogy gyerekek olvassák-e majd, vagy felnőttek nem tudtam. A Histeria grandiflora című első felnőtt verses kötetemet például olvassák kamaszok is. A Gréta garbója című gyerekverses kötetemet pedig felnőttek is forgatják. Azt hiszem, minden szövegemre jellemző ez a fajta kettőség. A Madárasszony című felnőtt regényem néhol kimondottan meseszerű, a készülő felnőtt verses kötetemben pedig rajzos illusztrációk lesznek. Azt hiszem, van egyfajta természetes hajlamom az infantilizmusra és a koravénségre. A legelső gyerekprózámat, az Azurro című meseregényt például csak a magam és a kollegáim szórakoztatására kezdtem el írni. A lányok még csak vágyként sem lebegtek a fejemben, mert a leendő férjemmel csak akkoriban alakultak az első randevúink. Az tény, hogy amikor Emma és Léna megszülettek, megsokszorozódtak a gyerekkönyv ötleteim, és ezután már anyai tapasztalatokból is dolgozhattam, részükről pedig óvodás szaklektori segítséggel.

Nagyon szépek az illusztrációk is a könyveidben, Te válogatod ki, hogy milyen illusztrátorokkal dolgozol, sőt beleszólsz a képi világba?

Igen, én választom ki az illusztrátorokat, de ha már rálelek egy alkotóra, akkor nem szólok bele abba, hogy mit csinál. Hiszen azért választottam őt, mert tökéletesen megbízom a vizuális fantáziájában, képi álmaiban. Nagyon fontos számomra, hogyan néznek ki a könyveim, ami talán egy írótól meglepő, de tudni kell rólam, hogy nem egy normális író vagyok, és itt nem csak a művészeknél picit kötelező őrültségre gondolok. Annak idején tervező grafikus akartam lenni, csak nem vettek fel elsőre az iparművészetire, pedig a rajzolás volt a mindenem, imádom a mai napig is. Szóval ilyen értelemben vagyok nem normális: ha a kezembe kerül egy toll, nem mindig lehet tudni, hogy írni vagy rajzolni fogok-e vele.

Mit szólnak a gyermekeid, hogy meséket írsz? Teszteled rajtuk a történeteket?

Említettem a komoly szaklektori tudásukat, mellyel támogatják az írói munkámat. Az őszinte véleményük nélkül nem sokra mennék. Persze nem mindig fogalmaznak meg konkrét véleményt, van, hogy csak elkezdenek fészkelődni, sustorogni egy résznél, és akkor tudom, hogy azt át kell írnom, mert dögunalmasra sikeredett.  Másik eset, hogy teli szájjal nevetnek valamin, és ilyenkor megnyugodhatok. De nem csak a legfontosabb szerkesztőim ők, hanem megrendelőim is, komoly elvárásokkal.  Édes kötelességem teljesíteni ezeket a kéréseket, nagy örömmel írom meg az ő, személyre szóló történeteiket.

Van példaképed, akire felnézel, vagy mesterednek, mentorodnak tartasz?

Lackfi János foglalkozott velem a legtöbbet, de jártam órákra Tóth Krisztinához, Bódis Krisztához, Marno Jánoshoz, Kukorelly Endréhez és Kemény István is sok tanáccsal látott el. Lázár Ervin megtisztelt azzal annak idején, hogy fülszöveget írt az első verses kötetemhez, a mai napig hálás vagyok neki ezért. Ha a meseírókat nézzük, hát leginkább az ő szövegei varázsoltak el: Lázár Ervin az egyik példaképem. Lackfi János polihisztorsága, amennyi műfajban egyszerre alkotott zseniálisat, és poliempátiája, amilyen jó szívvel bánik az emberekkel, szintén példaértékű a számomra. De nagyon kedvelem Mosonyi Alíz meséit, Békés Pál szövegeit, Máté Angi és Darvasi László könyveit. Hosszú a lista, sok mindenkire felnézek, mindig tanulok a pályatársaimtól, a tanítványaimtól, a családomtól, de még az utcán az emberektől is.

Írtál könyvet az ovis korú gyermekek problémáiról, mint például az alvási-, evési problémák. A szülők megkerestek esetleg egyéb problémákkal, hogy a könyved által segíts megoldani?

A segítő mesekönyvek írója cím valahogy rám ragadt.  Eleinte ösztönösen jött az ötlet, hogy bizonyos problémákat járjak körül a könyveimben. Talán mert annyira hiszek a mesék gyógyító erejében. Így született meg a rossz alvókról szóló könyv. Aztán jött az evés, a rosszalkodás, a testvér érkezése, az óvodába járás, az orvosi vizsgálatok, a szemüvegesség, a tolerancia, majd most a cukorbetegség témája, amelyet az Egy Csepp Figyelem Alapítvány jóvoltából készült. Azt hiszem, ezt már nem hagyhatom abba: muszáj tovább írnom a gyerekek gondjairól. Két szomorú téma van még, mellyel kapcsolatban megírtam, illetve kitaláltam már egy mese ötletét: a válás és a gyerekek bántalmazása. Remélem, ráérzek, majd a megfelelő hangra ahhoz, hogy ezekről a fájdalmas dolgokról is tudjak írni.

Rengeteg sikeres és nagyon kedves mesekönyvet írtál már, milyen kedvcsinálót mondanál a legújabb könyvedhez, a Szárnyak és patákhoz?

Annak ajánlom, aki szereti a kalandokat és a furcsa lényeket, és legfőképp, hisz a bátorság és a barátság erejében. A nagy óvodásoknak és kis iskolásoknak szóló meseregényben ugyanis a pegaur nevezetű furcsa lények, Pego és Gigi keverednek érdekes kalandokba, és barátkoznak össze két embergyerekkel, akik közül az egyik, Glu cukorbeteg.  A repülésre alkalmatlan, kicsi szárnyakkal megáldott Pego és a cukorbeteg Glu olyan bátorsággal küzdenek a regény során, mely minden gyereket reménnyel tölthet el, aki nehéz élethelyzetbe került valamiért.

Felnőtteknek szóló regényt is írtál, várható még tőled felnőtteknek való olvasnivaló is?

Idén könyvhétre, vagyis pár héten belül jelenik meg a Folyékony tekintet című, második felnőtteknek szóló verses kötetem Szulyovszky Sarolta megrendítően gyönyörű rajzaival a Libri Kiadó gondozásában. Hosszú szünet után (az előző felnőtt kötet 2006-os) jönnek ki ezek a versek, remélem, az olvasók és a kritikusok szeretettel fogadják majd. De készül egy másik felnőtt anyag is, egy nőkről és a megcsalásról szóló regény, melybe novellamesék lesznek beágyazva.

Az előbb említetteken kívül milyen könyveken dolgozol éppen, miket várhatunk a közeljövőben?

Készül egy szerelmes meséket tartalmazó gyerek-felnőtt mesekönyvem a Szívmadár, mely Rofusz Kinga lélegzetelállító képeivel fog megjelenni a Vivandra Kiadó gondozásában. Ősszel jelenik meg egy kiskamaszoknak szóló meseregényem,  A Szivárványcirkusz címmel a Pagony Kiadónál, melyben két testvér nyomoz. És karácsonyra jelenik meg egy pompázatos képi világú könyv, különféle földrészek meséivel, melyet Szegedi Katalin illusztrál és a Cerkabella Kiadónál lát majd napvilágot. Emellett pedig dolgozom egy nagy kamaszoknak szóló regényen is Szimplex címmel, mely várhatóan a Kolibri Kiadó jelentet majd meg jövőre.

Fotó: Éles Balázs