Valami hasonlóval találkoztunk Disneylandban (mondom én, hogy vidámparkélmény) ’92-ben, és háromszor is végigálltuk a rémesen hosszú sort, hogy újra átélhessük a 10 perces filmecske nyújtotta élményt. Az azóta eltelt 2 évtizedben rengeteget fejlődött ez a technológia is, ma már teljes mozifilmeket élhetünk át testközelből, így rögtön meg is ragadtuk a lehetőséget. Egyelőre 2 film, a Pi élete és a Croodék van műsoron, ez utóbbi nekünk tökéletesen megfelelt.  Az előzetes figyelmeztetőben szólnak, hogy 100 cm alatti gyerekeknek nem javasolják a terem látogatását, így csak a 128 centis kislányommal mentünk.

Vigyázz, zuhanuuuuunk!

Őszintén? Nem csak a gyerek visongott, amikor hanyatt fordultunk a székkel, és elindultunk egy meredek falon felfelé, majd egy jólirányzott mozdulattal hirtelen lezuhantunk. Pont olyan félelmetes volt, mint amikor a hullámvasút idegőrlő lassúsággal vánszorog a dombtetőre, majd minden átmenet nélkül a mélybe zuhan. Váááááááááááááááááá, üvöltött az egész nézőtér! Közben lobogott a hajunk, a ruhánkba belekapott a menetszél, az orrunkat kiszárította a felvert por szaga, és csak a véletlennek köszönhető, hogy a 3D-s szemüveg az arcunkon maradt.

Az első sokkból még fel sem ocsúdtunk, amikor az ősembercsalád összehangolt munkával ellopott egy hatalmas tojást, és ezzel egyensúlyozva menekültek tűzön-vízen át egy ragadozó elől: az önmagában is látványos jelenet közben nem győztünk egymásba kapaszkodni, a székek rángatóztak, huzat volt, óriási porfelhő nehezítette a látást – nekünk strapásabb volt, mint az ősembereknek, az tuti!

A kevésbé akciódús részeken, amíg a szereplők hajókáztak, alattunk kellemesen ringatózott a fotel, amikor színpompás mezőre értek, orrunkat lágy virágillat simogatta, de amikor már épp’ elbóbiskoltunk volna a nagy nyugalomban, stroboszkópszerű villanásokkal és erőteljes szélrázással fújtak ébresztőt: hiába, ha a szereplők felgyújtják a mezőt, azt mi sem nézhetjük tétlenül.

Nagyon kicsiknek nem való!

7 évesem az első effekteken nagyon meglepődött, pedig elmondtam neki, mire számítson. Miután biztosítottam róla, hogy a szék a helyén marad, és engem sem fog mellőle elfújni a szél, megnyugodott, átadta magát az élménynek. Nagyon élvezte a műsort, nagyokat nevetett, rikoltozott, és most történt meg először, hogy a film alatt egyszer sem kért se enni, se inni. Más kérdés, hogy egyetlen pillanatra sem engedte el a kezemet.

A 4DX mozi mesefilmmel határozottan jó, biztos, hogy hamarosan elhozom a 118 centis gyerekemet is, a 106 centis apróval azonban várunk még egy évet. Közben pedig szurkolok, hogy bővüljön a választék 1-2 felnőtteknek való filmmel.