A Cirque du Soleil Budapesten újra megmutatta, hogy miért lettek világhírűek: ismét feledhetetlen élménnyel ajándékozták meg a közönséget. Sokakban még él annak a botrányos, Michael Jackson nevéből magát megszedni kívánó műsornak az emléke, amely néhány évvel ezelőtt hazánkban is járt. Ezért kicsit félve ültünk be – annak ellenére, hogy a Cirque du Soleil előadásaiban még nem csalódtunk – a The Immortalra. Senkinek nem kell aggódnia, ez alkalommal nem egy, a Jackson nevére építő gagyira váltott jegyet.

A Michael Jackson – The Immortal egy mérnöki pontossággal összerakott show, ami tökéletesen tükrözi Jacko életművét, hordozza magában azokat az elemeket, üzeneteket, amelyek a zenésznek fontosak voltak. Dinamikus, modern, előremutató, ahol kell gyönyörű szép, néhol giccses – de nem túlzó – és mindezek mellett végtelenül szórakoztató.

Az előadás története sorra veszi a Jackson életében fontos állomásokat, slágereket, egészen gyerekkorától, és az első Jackson Five-os nótáktól, az olyan későbbi dalokig, mint a Janet Jacksonnal közös Scream. A programban felcsendülnek a legnagyobb slágerek  – Beat it, Smooth Criminal, Thriller, Billie Jean és még sorolhatnánk –, illetve kevésbé ismert dalok is, tökéletes egységet alkotva.

A témának köszönhetően ez a Cirque du Soleil-show lényegesen kevesebb cirkuszi elemet tartalmaz, mint az előző két előadás, amelyet Magyarországon láthattunk. A The Immortal inkább táncos produkció, amelyben a cirkuszból az akrobata számok kaptak helyet. Az előadás rendezője, a táncosként egykor Jacksonnal is dolgozó Jamie King nagyon jó munkát végzett, bár ehhez szüksége volt egy olyan stábra is, amellyel a Cirque rendelkezik. Van itt minden, ami tánc: break, rúdtánc, stepp és így tovább. Bátor húzás volt az előadásban szerepeltetni Jean Sok-ot az egylábú táncost, aki mindenhol óriási sikernek örvend, ahol a show megfordul, így Budapesten is hatalmas tapsot kapott. A szerződtetése egyszerre merész, hatásvadász, példa- és iránymutató. A táncosnak egyébként talán nem is lehetne jobb helye, mint egy Jacko-showban, hiszen az énekesnek fontosak voltak az olyan dolgok, mint az egyenjogúság és az embertársainkkal való törődés.

A Neverlanddal induló történet íve hibátlan, a második rész végén tökéletes a katarzis az utolsó, nagy slágeres blokkal.

Az előadás minden egyes részlete aprólékosan kidolgozott: a zenei megoldások bravúrosak, a látvány lenyűgőző, a technika megdöbbentő és a jelmezek is magával ragadóak. Ez utóbbiakat egyébként az a Zaldy Goco tervezte, aki Michael Jackson „This is it” turnéjára is készítette az öltözeteket. A kosztümökkel megmutatják a Jacko korszakaira jellemző ruhákat, de számos új, egyedi ötlet is a ruhatár része lett. Ilyen például a LED-világítással felturbózott overall, amelyen a fények tánc közben változtatják a színűket, a kirajzolt mintázatot.

Az előadásban élő zenekar és vokál kíséri Michael Jackson felvételről szóló hangját. Ezeket a zenei részeket is olyan jól megcsinálták, hogy egyáltalán nem érezni erőltetnek az egészet, inkább olyan érzése van az embernek, mintha valóban egy Jacko koncerten lenne. A show több meglepetést is tartogat: a They Don’t Care About Us című szám például kóruskísérettel hangzik fel. Ezt Michael Jackson rögzítette, de korábban soha nem volt hallható.

Február 6-án még egy alkalommal látható lesz a Papp László Budapest Sportarénában a The Immortal, aki teheti nézze meg. Jegyek még korlátozott számban kaphatók.