A néhai Lila Körte designcukrászda helyén nyitott meg decemberben, a legjobb spanyol sonkák kínálatával kecsegtetve a magát bárkonyhának valló SonkaArcok. A Bereznay Tamás vezényletével működő konyhát és a Sarlós Papas Péter által irányított delikát szakaszt is mi is leteszteltük. Az eredmény pedig elég meggyőző.

Egy jó konyha teszteléséhez idő, türelem, hangulat és jó társaság is szükséges, úgyhogy megadtuk a módját és nem kíméltük az ízlelőbimbókat sem – amit csak a fogyasztási kapacitások megengedtek, azt kipróbáltuk. A sonkákra szakosodott – de azért egyéb kóstolnivalókkal is jól ellátott – delikát részleg kínálatából egy két személyes katalán sonkákkal, szalámikkal és mennyei Manchego sajttal megrakott válogatást teszteltünk, és nem kellett csalódnunk.

A leheletvékony sonkaszeletek mellett a markánsabb ízek is helyet kaptak a tálon, a borsos kérgű és kellemesen paprikás szalámikhoz és a kifejezetten száraz, ízében mégis a végtelen krémességgel kényeztető sajthoz friss, helyben készült baguetteket is kértünk, és ezzel bizony első körben végére is értünk a lehetőségeknek, már ami a beviteli korlátokat illeti. Így aztán kénytelenek voltunk egy másik alkalmat szentelni a melegkonyha remekeinek.

A panko morzsában sült csirkemell és a bőrős malacsült is egyforma tetszést aratott, ahogy azt vártuk. Túlzásokkal persze nem akarnánk dobálózni, és a tökéletesség illúzióját sem ébresztenénk senkiben, egy kekecebb gourmet biztosan talált volna hibát, mi azonban nem sok kivetnivalót találtunk az ételekben. Friss salátán roppanós bundában érkezett a csirke, ropogósra pirult bőre alatt szaftosan puha hússal pedig a malacsült. Ami talán megjegyzendő, hogy bár vitathatatlan a nagy szemű tengeri só kultuszának terjedése, azért nem árt vele óvatosan bánni, ahogy a pirítással sem – ez utóbbi két észrevétel a malackát illeti.

És hogy az édesszájúaknak is legyen mit ajánlani, a desszerteket is próbára tettük. A sajttorta fenséges, bár a menta ízét keresni kellett a málnában, a gesztenyés csokitorta tökéletes, a házi almás krémes pedig majdnem az – egyetlen kifogásként a túl édes, az alma ízét háttérbe szorító kombinációt tudjuk említeni.

Az italfelhozatalt is megfelelőnek találtuk, és bár végleges borlap még nincs – egyelőre válogatnak a legjobb magyar felhozatalból – de az eddigi választék ígéretesnek mondható, és a koktélok között is bőven van miből válogatni.

Izgalmas ötletekkel és jó ízléssel sikerült összehangolni a korábbi cukrászda design-elemeit a jókora sonkákhoz illő rusztikus bútorokkal, vendégmarasztaló környezetet adva egy kellemes ebéd vagy vacsora elfogyasztásához. És nem csak a belső tér kialakításával, hanem a személyzettel is kimondottan elégedettek voltunk: kedves, segítőkész, vidám és lelkes pincérek lesték a kívánságainkat. A péntek esti csúcsban ugyan némileg több időbe telt a kiszolgálás, de azt hiszem, ez azért egy vállalható és megérthető velejárója a népszerűségnek.

Ami a péntek esti csúcsot illeti, nos, a SonkaSoundot azért nehezen tudtuk hova helyezni a koncepcióban, enyhe identitászavarra utal a rendezvény még a bár profillal együtt is. A látogatottságnak ugyan biztosan jót tesz, a vacsora melletti beszélgetéshez viszont nem kifejezetten lenne nélkülözhetetlen.

És hogy a közérdekű adatok se maradjanak le, némi betekintés az árakba: leveseket, előételeket 750-1600 Ft között, főételeket 2000 és 3000 Ft között, desszerteket 850 Ft-ért kínál az étterem, a delikát pultból válogatásokat 1400 Ft körül kapunk, de akár el is vihetjük őket, ahogy a szendvicseket is. További jó hír, hogy ebédmenüvel is készülnek minden hétköznap az éhes vendégek rohamára, kétfogásos ebédet 950, három fogást 1350 forintért fogyaszthatunk házi limonádéval együtt.