„Az időnek egyetlen oka van: minden nem történhet egyszerre.” – Albert Einstein idézete kísér minket végig Vass Virág legújabb, Ringass, Amadeus című könyvén.

Jonas és Bori valamikor kamaszkorukban találkoztak és szerettek egymásba. A berlini fal 1989-es leomlása azonban nem összeköti, hanem éppen hogy szétválasztja őket. Aki azonban egy egyszerű szerelmi történetre számít, ahol a két főhős viszontlátja egymást, és boldogan lovagolnak el a naplementébe, az csalódni fog – szerencsére. Ugyanis nem egy sablonos szerelmi történetet kapunk, sőt… Vass Virág eddigi legjobb, legértettebb könyvét tarthatjuk a kezünkben.

Vissza tehát Jonashoz és Borihoz. A gyerekkori találkozásból, „játszópajtásosságból” lassan kamasz szerelem lesz, sőt, több is. A történelmi események azonban útjukba állnak, és jó időre eltűnnek egymás szeme elől. Közel 20 évig. Jonas megnősül, Bori pedig gyermekével és egy régi osztálytársával él. 20 év után éppen Berlinben, ahol a fal leomlott, találkoznak újra. Eközben megismerünk egy török lányt, Aricat, aki Berlinben férjhez megy, és míg karrierje szépen ível felfelé, a házasságával úgy tűnik, valami nem stimmel. A múltban egy asszony és lányai története rajzolódik ki, akiknek sorsa még később is érdekes pillanatokat okozhat a jelen lakóinak…

A könyv több korban játszódik, a korok váltakozva követik egymást a lapokon. Egy szövevényes történetet kapunk, ahol emberek élete úgy fonódik össze, egyre mélyebben, hogy egy érdekes, fordulatokkal teli regény áll belőlük össze. Erőssége viszont néha gyengesége is: az egyedüli negatívum a könyvnél, hogy az elején túl gyorsan, gyakran változnak a korok és szereplők, így egy ideig néha bosszantóan nehéz elkapni a fonalat, és hagyni, hogy sodródjunk vele. Amikor ezen a kis bukkanón túl vagyunk, és rákapcsolódunk a szálakra, már nem akarjuk letenni a könyvet. Az egész regény mellőzi a kronológiai sorrendet, ami még szokatlanabbá, izgalmasabbá teszi a könyvet. A szerelmi szál nem úgy kerül előtérbe, mint oly sok könyvben, éppen ezért elkerüli a sablonoktól hemzsegő romantikus regény mintáját. Érzékelhetően egyre mélyebben merülünk a bonyodalmak, furcsa összekapcsolódások tengerében. Ami szintén előnyére válik a könyvnek, hogy az események sodrása ellenére nem válik felületessé, olvassuk, és közben érzékeljük is a szereplők kínjait, örömeit.

Milyenek voltak a szereplők gyermekként? Milyeneké váltak felnőtt korukra? Mi derülhet ki egy terapeuta székében? Hogy alakítja a megtörtént és meg nem történt dolgokat az idő? Ezekre a kérdésekre ad választ a regény egy érdekes történetbe ágyazva.