Hiányoztak már az igazi jó gengszterfilmek. Kifogástalan szabású öltönyben üldözni az Első számú közellenséget, nagy lövöldözés után egy csibészes félmosollyal kacsintani a Nőre, aki nyilván tiltott gyümölcs, de nyilván ugyanúgy felrúgja a szabályokat, mint a Hős. Aki maga is ugyanúgy megmártózott a bűnben, mint az, akit üldöz.

A Gengszterosztag mindenféle szempontból megfelel ezeknek az elvárásoknak. Sőt, rá is tesz egy lapáttal: a magányos hős köré komplett brigádot szervez Ruben Fleischer rendező és a forgatókönyvet jegyző Will Beall. Annyira sokszínűt, hogy nem is a nagy gengszterfilm-reneszánszig kell visszamenni, ha ilyet akarunk találni, hanem egyenesen a hatvanas-hetvenes évek háborús kalandfilmjeiig. A negyvenes évek Los Angeles-i maffiavezérét, Mickey Cohent üldöző csapatban van egy snájdig (Ryan Gosling), egy szürke zseni (Giovanni Ribisi), egy fekete (Anthony Mackie), egy westernhős lövőbajnok (Robert Patrick), egy latino (Michael Peña), a Hős (Josh Brolin), és persze egy józan nő (Mireille Enos), aki próbálja őt visszaterelni a józan ész mezsgyéjére.

Kérdezhetnénk, hogy jön ez ide, ám ehelyett csak kapkodjuk a fejünket, hiszen nem csak ezt vágják a képünkbe. Van itt hiperrealista lassított felvétel à la Guy Ritchie, lövöldözős jelenet à la World of Warcraft, korrupt rendőrök bénázása à la Coen-fivérek, Sean Penn, aki Mickey Cohent suttyó olasz gengszterként ábrázolja, hogy csak párat említsünk. Egy dolog hiányát azonban még a valóban látványos kavalkád sem tudja feledtetni: nincs meg az a fordulatos történet, az a jól felépített forgatókönyv, amely nélkül egy ilyen gengszterfilm csak pár lövöldözős jelenet közötti idő kitöltésére szolgál. Pedig Cohen élete valóban izgalmas történetet kínál gyilkosságokkal, maffiaháborúval, a legnagyobb amerikai sztárokat felvonultató szerelmi történetekkel (ebből jut nekünk egy Emma Stone), és egy egészen elképesztő médiakarrierrel.

Így a Gengszterosztag csak egy kétórás párbaj marad: feszültséggel teli, nézhető film, de legfeljebb egyszer. Az én polcomon legalábbis nem lesz olyan becsben tartott, de már rongyosra nézett kópia belőle, mint amilyen a Szigorúan bizalmas. Ha Cohent akarom látni, megnézem újra azt. És várom tovább a jó a gengszterfilmeket.