[caption id="attachment_41226" align="alignright" width="199" caption="MTI fotó"][/caption]

Szombattól két hangyászsünt is láthatnak a Fővárosi Állat- és Növénykert látogatói. Az állatkertekben rendkívüli ritkaságnak számító állatok a tavalyi év végén érkeztek Budapestre, az elmúlt heteket azonban – az előírásoknak megfelelően – a karanténállomáson töltötték. Végleges helyüket az állatsimogató szomszédságában, az alig több mint egy éve érkezett vombatok szálláshelyével szemközt alakították ki abban az épületben, amely eredetileg a szarvasok számára épült 1912-ben, Kós Károly és Zrumeczky Dezső tervei szerint.

A hangyászsünök a legkülönösebb állatok közé tartoznak, elsősorban azért, mert emlős létükre nem eleven utódokat hoznak a világra, hanem tojásokkal szaporodnak. A hangyászsünökön kívül az emlősök körében egyedül a kacsacsőrű emlős rak még tojásokat. A tojásrakás oka egyszerűen az, hogy az ősi emlősszerű hüllők és a korai emlősök is – a hüllők többségéhez hasonlóan – eredetileg tojásokat raktak. Ám az emlősök törzsfejlődésének korai szakaszában lépésről lépésre kialakult az elevenszülés képessége, így az emlősök körében ma már ez a szaporodási mód számít általánosan elterjedtnek. A tojásrakó emlősök fejlődési iránya azonban a törzsfejlődés során már nagyon korán, még az elevenszülés megjelenése előtt különvált a többi emlősétől, így ők megmaradtak tojásrakóknak.

Budapestre először 1912-ben érkeztek hangyászsünök – mégpedig hosszúcsőrű hangyászsünök – abból a szállítmányból, amelyből a londoni, a majna-frankfurti és a berlini állatkert is kapott két-két állatot. Ezek közül két évvel később már csak az egyik londoni és az egyik budapesti állat volt életben, ez utóbbit pedig még 1917-ben is elevenen láthatta a fővárosi közönség, ami akkoriban állattartási bravúrnak számított. Ugyancsak az 1910-es években egy rövidcsőrű hangyászsün is élt Budapesten. Az évtized vége óta eltelt csaknem száz évben viszont sem Budapesten, sem más magyarországi állatkertben nem éltek hangyászsünök.

A Fővárosi Állat- és Növénykertbe most érkezett állatok rövidcsőrű hangyászsünök. Erre a fajra 30-45 cm-es testhossz, és 2-5 kg-os testtömeg jellemző. A testet borító tüskék természetesen a védekezést szolgálják, és bár az állat bizonyos mértékig képes összegömbölyödni, veszély esetén inkább félig beássa magát a talajba, és a karmaival kapaszkodva akadályozza meg, hogy a ragadozók védtelen hasi oldalához hozzáférjenek. Kiválóan ás, és rendkívül erős: saját testénél nagyobb köveket is képes odébb taszítani.