A 20. század elején Simone Fleurier tizennégy éves és boldogan éli gyermeki világát családjával egy provence-i levendulaültetvényen. A gondtalan gyermekkornak azonban egyszerre vége szakad, és a lány Marseille-ben találja magát, egy kis panziószerűség cselédjeként. A szorgos és néha keserves mindennapjaiból egyedül a közeli színházba történő kilopódzás nyújt egy kis vigaszt. Olyannyira megragadja ez a világ, hogy egyre erősebbé válik az elhatározása – egy nap a varieté ünnepelt sztárja akar lenni. Eltökéltsége viszi is előre, ám nem olyan könnyű és sima az út, mint ahogy azt gondolta… Mikor pedig úgy tűnik, révbe ér, a háború új színpadra kényszeríti…

Az egyéni sors és a történelmi események összefonódása érdekes, drámai egyveleget nyújt az olvasónak. Míg egy erős, de emberi nő küzdelmiről olvashatunk, Belinda Alexandra Vadlevendula című könyve betekintést nyújt a háború előtti Európa fényűző termeibe, a már-már dekadenciába hajló összejövetelekre, a fényűzés netovábbjába, majd a II. Világháború megdöbbentő valóságába. Érdekes, sokszor szomorú korképet kapunk egy világról, híres és hírhedt művészek és történelmi személyek neveivel. A könyvön végighúzódik a kettősség: az ismerős, biztonságot nyújtó, de egy idő után jövőképet már nem adó otthon és az önmegvalósítással, lehetőségekkel, de veszélyekkel teli külvilág, megfűszerezve a háború előtti és utáni Európával és a főhős naivitásával, ami a 14 éves és az idősebb önmagát is jellemzi.

Letehetetlen könyv, és ami nagy erénye, hogy kiszámíthatatlan, nem egyenes vonalon sodródik a történet – a következő lapon bármit kaphatunk. Ami azonban mégiscsak hiányérzetet okoz, az a jellemábrázolások mélységének hiánya. A könyv nem arról szól, hogy egy-egy szereplőt a legapróbb mozzanatáig megismerjünk, inkább az események, történések kerülnek fókuszba. És bár örülnek, szomorúak, félnek és még sok-sok érzelmet „produkálnak”, valahogy egy ponton mindez megreked.Ez persze nem azt jelenti, hogy nem alakul ki képünk a karakterekről, azonban a valódi mélységet a legtöbb esetben meg sem kapjuk meg.  Talán éppen ezért, bár egy jó és magát nagyon is olvastató könyvet tarthatunk a kezünkben, amit érdemes elolvasni, a végén mégis ott marad valami halvány hiányérzet…