Az előző kötet ott fejeződött be, hogy a gyönyörű multi milliárdos, okos, ámde perverz pasi megkéri a szegény, de gyönyörű és nevelhető lány kezét. Igen, esküvő lesz! Vagyis volt, mert ez valahogy lemaradt a cselekményből. Csodás nászút veszi kezdetét, tökéletes párkapcsolattal, amit megszürkít némi veszekedés.  Ana szembesül azzal, hogy Christian nem csak az akaratát és irányításmániáját, de a pénzét is rá akarja erőltetni. Azért Ana csak behódol, viszont mindenben „lelkizik”. Christian minden mozdulatát, mondatát lesi, dicséretes módon érteni akarja a férjét. Christian ezt azzal hálálja meg, hogy mindenhova csak biztonságiakkal engedi el a lányt, illetve figyeli, merre jár. A nászút végén azonban mégis megtörténik a baj. Valaki ismét Christian, majd Ana életére tör. Mikor már minden a túlzott óvatosságról szól, Ana megtudja, hogy gyereket vár. Picipötty, micsoda találó és aranyos név, viszont láthatóan nem a Kánaán maradékát hozza el, hanem Christian lelépését. Véget ér-e a tündérmese, és lesz egy határtalan szerelem végének okozója egy magzat? A legnagyobb kérdés még mindig az, hogy Christian le tud-e számolni a múltjával és megtanul felnőttként viselkedni a magánéletében is?

A könyvbe csak bele akartam olvasni és később folytatni. Azon vettem magam észre, hogy hoppá, 150 oldalon máris túl vagyok. Kicsit ugyan megzavart az időben ide-oda ugrálás, de mondanom se kell, folytattam. A három kötetből ez igazán fordulatosra sikerült, a krimi szálak is jobban ki voltak dolgozva. Határozottan izgalmas volt látni, ahogy az a Valaki, aki a szerelmeseket az őrületbe kergeti, nem fedi fel magát azonnal, hanem csak oldalakkal később, egy csavarral meghintve derül ki az igazság. Az írónő talán megnézett pár krimit?

Az, hogy a házasság révén Ana is gazdag lesz, és meg kell tanulnia, hogy szórhatja a pénzt két kézzel, már csak mellékes dolog. Őt nem is ez köti le, hanem, hogy bizonygassa magánnak, Christian az ő gyönyörű férje. Ezt meg is teszi minden oldalon minimum egyszer, hogy biztos legyen a dolgában. Azt is minden második oldalon ecseteli Christiannak, hogy mennyire szereti. Nem marad el a jól megérdemelt exkluzív szex se. Ha a szerelmespár összeveszik, a férj egyből ágyba akarja vinni a feleséget, mintegy problémamegoldásként. A feleség viszont erre rájön, és innentől kezdve fordul a kocka. Ana akar a játszószobába menni, Ana akar kipróbálni új dolgokat, és Anánál van a gyeplő megtagadni a békítő szexet. Ana elkezdi gyakorolni a saját, férjére vetett hatását, mire eléri azt, amin hónapokig munkálkodott: Christian megnyílik és mesél.

Ana pár hónap alatt felnő és öntudatos, kissé manipulatív személyiséggé fejlődik. Volt kitől tanulnia. Ami meglehetősen szimpatikus lett benne, hogy nem adja fel a nehézségekben sem önmagát, és látszólag nem rendeli alá magát egy csettintésre az Irányításmániásnak. Mer önállóan gondolkozni, határozottabban szembemenni Christian akaratával, tudja, mikor kell „behódolni” és engedni a másiknak. Nem használja a „basszantyú” és „szent tehén” szavakat, csak nagyon elenyészően, és csak ha tényleg kiakad. Belső istennője sem veti a cigánykerekeket és nem les félhold szemüvege mögül sem, csak nagyon ritkán. Inkább már a tudatalatti jelzőt használja erre a sajátságos metaforára, ezzel is behatárolva önképének elfogadását, önbizalmának megerősítését. Bár a tudatalattija se egy nyugis valaki…

Christian is átalakul, köszönhetően Anának, aki kihozza belőle a legjobbat. Igazán kellemes személyiséggé fejlődik, a végére minden perverzióját megbocsájtottam, talán kissé hiányozni is kezdett a régi énje. A könyv az ő szemszögéből leírtakkal fejeződik be. Lesz vajon folytatás? Vagy az írónő leírta, amit akar, és a többit az olvasó fantáziájára hagyja?

A könyv természetesen bővelkedik pornográf leírásokkal, de az első kötet kissé erősre vett jelenetei csak árnyaltan jelennek meg. Nem döntöget tabukat sem, hiszen Christian személyisége átformálódik. Rengeteg benne a mondatismétlés, de még a helyzetismétlés is. Valamivel ki kell tölteni az 500 oldalt? Talán a krimi szálakat jobban ki lehetett volna dolgozni.

A magyar fordítás nem javult. A mondatszerkesztés még mindig nem a fordító erőssége, de mintha kicsit jobban odatette volna magát. A történet alapból olvastatja magát, de ha a fordítás és a szerkesztés profibb lett volna, még több rajongót és elégedett olvasót tudott volna szerezni.

Mi a szürke könyvek titka? A gazdagság, a szépség, a hatalom világa lenne az? Vagy egy másik ember énjének, cselekedeteinek megfejtése és közelhozása? Vagy a tabuk döngetésének leírása és az az olvasóra gyakorolt hatása? Nem arra várunk-e mi is, hogy valaki ugyanígy, ahogy Ana akarta megérteni, megfejteni Christiant, minket is ennyire akarjon érteni? Ami biztos, a sorozat hatalmas tömegeket mozgatott meg. Valakinek tetszett, valakinek nem. Mégis beszélnek róla.