Évekig Bécsbe látogattunk ki karácsony előtt, remélve, hogy nem csak a puncs teremti meg a hangulatot, hanem a színes kavalkád, a mosolygó emberek és az utcai díszítés is. Idén gondoltunk egy nagyot és mivel még sosem voltunk Grazban, a vásári hangulatkeresést összekötöttük egy kis városnézéssel is.

Graz, Stájerország székhelye, a Mura két partján terül el, fenséges hegyektől körülölelve. Történelme évszázadokkal ezelőttig nyúlik vissza és mindig fontos szerepet töltött be az éppen aktuális uralkodók jóvoltából. Manapság a lakók komoly hangsúlyt fektetnek a múltbéli értékek megőrzésére, miközben a kortárs művészetek is népszerűek.

Graz tele van zegzugos kis utcácskákkal, könnyű eltévedni annak, aki nem ismeri a helyet. Kárpótlásul a bolyongásért azonban minden kis átjáróban új csodát lehet felfedezni. Vagy egy kis hangulatos boltocska kínálja a portékáit, vagy egy különös címer díszeleg a falon. A házak felújítva, eredetiségüket mégis megőrizve várják a turistákat. Minden ház, minden díszítés, minden utca más. Csak egy dolgog állandó, mely az UNESCO világörökség címét is elnyerte: a tetőcserepek mindenhol csak és kizárólag pirosak lehetnek. Ez akkor látható igazán, ha felkapaszkodunk az óratoronyba (Uhrturm) és a város lélegzetelállító látványként terül el a lábunk alatt.

Advent lévén, az utcákat ellepte az embertömeg, helyiek és hozzánk hasonlóan turisták is. Nemcsak a Városháza előtti főtéren, hanem a környező utcákban is több vásár csalogatja a vásárlókat. Mivel a vásári kínálat nagyon hasonló a már nálunk is kapható portékákhoz, így talán érdemes inkább a standok kiépítésébe belefeledkezni. A kedves fabódék homlokzatára egy-egy adventi, vagy a kézműves mesterre jellemző jelenet van építve vagy festve. Ezek között bújik meg a gyerekek számára felállított körhinta és a vattacukros.

A rengeteg puncsos stand közül nehéz választani. Az osztrákok ezt a forró nedűt már tökélyre fejlesztették és egyre több félét lehet megkóstolni.  Az olcsóbb fajtából a narancsos puncsot (Orangenpunsch) választottuk, ami kellemesen gyümölcsös. A drágábbak közül is érdemes kipróbálni párat, a tojáslikőrös (Eierpunsch) és a Baileys-es a legnagyobb siker. Az italt kérhetjük kétféle bögrében, ha netán emlékbe hazahoznánk egyet, két eurónyi betétdíjért megtehetjük.

Az osztrákok híresek a fóliában sült krumpli (Ofenkartoffel) készítéséről, amelyet mindenféle szósszal, hagymával, vagy éppen sonkával kínálnak, aki viszont a különböző kolbászokat, virsliket szereti, szintén megtalálja itt a kedvére valót. Csak a főtéren áll legalább négy virslis kocsi, ahol 15 féle kolbász és virsli kapható.

A látogatók és a tél egyik kedvenc csemegéje a sült gesztenye (Maroni). A művészien elkészített és kirakott gesztenye szemeknek mi sem tudtunk ellenállni, és az ízében sem csalódtunk! Ha már ott járunk, érdemes lemenni a Mura partjára és fel a Várhegyre, ahova az adventi ünnepeknek köszönhetően még a felvonó is ingyenes. Az ősi falak között is megbújik néhány hangulatos vásáros stand, forralt boros és fánkos. A Herrengasse-n lévő áruház tetejére is felmentünk, hihetetlen kilátás tárult a szemünk elé: az utca a lábunk alatt rengeteg emberrel, szemben pedig az Óratorony impozáns épületével.

Ami kicsit hiányzott az egész adventi kavalkádból, az a hó. Decemberhez képest szép, derűs és napsütéses időben róttuk a kilométereket, ittuk a puncsot. Graz városa valóra váltotta a hozzá fűzött reményeket. A történelem, a látnivalók önmagukban is elegendők ahhoz, hogy érdemes legyen ellátogatni ide. Az adventi készülődés, a vásár, az utcai fények, különböző díszek és a sok nevető ember csak ráadás volt.