Évekkel ezelőtt hirtelen felindulásból, mindössze pár nappal karácsony előtt határoztam el, hogy márpedig én mézeskalácsot fogok sütni. Akkor sikerült az alábbi, többszörösen letesztelt, és mindannyiszor jól vizsgázott, kezdőknek is bátran ajánlható mézeskalács receptre bukkannom.

A tapasztalt konyhatündérek ugyan azt mondják, a mézeskalácsot pár héttel karácsony előtt már illik megsütni, hogy legyen ideje megpuhulni, ez a recept azonban rácáfol az egy napig pihentetés és a hetekig tartó puhulás mítoszaira is. Íme:

Hozzávalók:
1 kg liszt
4 dl porcukor
2 kávéskanál szódabikarbóna
2 kávéskanál fahéj
2 kávéskanál őrölt szegfűszeg
csipet só
10 dkg zsír vagy margarin
3 egész tojás
2 és fél - 3 dl méz
+ ha díszítjük: egy tojásfehérje
6 evőkanál kristálycukor

A porszerű anyagokat összekeverjük, belemorzsoljuk a zsiradékot. A közepébe öntjük a mézet, beleütjük a tojásokat, és az egészet jól összegyúrjuk. (Előfordulhat, hogy a méz kicsit nehezebben veszi fel a lisztet, ezért a liszt egy kis részét az elején félretesszük, és a kidolgozáskor gyúrjuk a tésztához.) A deszkát bőven lisztezhetjük. Inkább arra vigyázzunk, hogy ne legyen túl lágy a tészta, mert akkor túlságosan megdagad a sütőben, "elfolyik" a forma, és ráadásul lukacsos lesz a sütemény felülete. A tésztából egy kisebb darabot vágunk, és alaposan lisztezett deszkán két-három milliméter vékonyra nyújtjuk. Kiszaggatjuk vagy kivágjuk a formákat, és vékonyan kizsírozott, kilisztezett tepsibe rakjuk. (Ha egy nagyobb kést teszünk alá, átemelésnél nem deformálódik.) Közepesen forró sütőben sütjük, de nagyon vigyázzunk, hogy meg ne égjen, mert igen hirtelen megsül. A sütések között nem kell újrakenni a tepsit, legfeljebb, ha jónak látjuk, egy kicsit belisztezhetjük.

Azoknak pedig, akik nem bírják kivárni, míg egy picit tényleg puhul a friss sütemény, forró teát vagy forralt bort javaslunk mellé. Ugye, így már nem is olyan elviselhetetlen a hideg?