Mindannyiunk életében megfordulnak békakirályok, hol kisebb, hol nagyobb káoszt hagyva maguk után. Sandra Schönthal azokat a sztereotip eseteket vette sorra könyvében, amikkel nap, mint nap találkozunk az irodában, otthon, a bárban, a barátainknál. Senkinek sem kell különösebben bemutatni a levakarhatatlant, a mama kedvencét vagy épp a zsarnok békakirályfikat, az írónő azonban még ezeket az elviselhetetlen alakokat is képes szórakoztató formában elénk tárni. Egyszerre nevettünk rajtuk, és magunkon is, vagy épp a barátnőinken, ismerőseinken, akiknek akad a díszpéldányokból egy-kettő a leltárában.

A Lisa Helm mókás illusztrációival díszített aprócska kötet nem ígér sem világmegváltást, sem kulcsot a tudásfájához, attól, hogy elolvassuk, még nem fogjuk jobban ismerni a pasikat. A regény célja egyszerű: görbe tükröt tart elénk és kapcsolataink elé. Minden férfiben lapul egy csapda, egy vagy több rossz szokás, a gond mindig ott kezdődik, mikor már képtelenek vagyunk tolerálni az önelégült macsó jellemet vagy épp a mártír szerencsétlenkedést. Ennek megfelelően az egyes típusok leírásánál elsőként a csapdára világít rá az írónő. S hogy milyen csapdák vannak: „szeret kettesben lenni veled”, „tiszteli a nőket”, „jól érzi magát nálad”, „duzzad az erőtől” vagy épp „árad belőle a harmónia”. Tudom mire gondoltok, hogy mi ebben a csapda, hát hol itt a gond, pont erre vágyom! De sose feledjük Murphy-t, ami elromolhat, az rendszerint el is romlik.

A jó tulajdonságok gyakran olyan problémákat fednek el, amiket már nem tudunk elviselni, így lesz az első pillantásra tökéletes, ragaszkodó pasiból, három hét múlva egy levakarhatatlan pióca, a spontán, viccmesterből élősködő kullancs, az odaadó, érdeklődőből pedig egy bolond hipochonder. Valljuk be, nem egyszerű olyan pasit találni, aki a saját dilijeinkhez passzol, ellenben számtalan olyan akad az utunkba, aki képes a rigolyáival, felelőtlenségével, aggodalmaival az őrületbe kergetni már pár hét után is.

Kedves hölgy olvasók viszont nehogy azt higgyétek, hogy a leírások csak a férfiakra passzolnak, némi átfazonírozással, ugyanúgy igaz mindegyik békatípus ránk nőkre is. Mosolyogjunk hát bele az elénk tartott görbe tükörbe, és vegyük észre, mi is zöldek vagyunk, nyálkásak és brekegő hangot adunk ki, csak bariton helyett szopránban.