A film és a lemez debütálására keresve se találhattak volna jobb helyszínt a szervezők, mint az újjá varázsolt Átrium Filmszínházat, ahol meghagyták a retró-életérzést, de a felújításnak köszönhetően keverednek a régi és új elemek, különös bájt adva ezzel az egésznek. Éppen úgy, ahogyan az új 30Y album is más, valami teljesen új stílust hoz, az eddig megszokott dalokhoz képest.

A rajongók vágyai is végre beteljesültek, köszönhetően a legfrissebb duplalemez megjelenésének, hiszen eddig minden egyes koncerten csak egy-egy dalt hallhattak csemegeként a Szentimentálén hallható számok közül. A 12 dalt megörökítő filmre és a cd-re már nem, de a formabontó bakelit megjelenésre azonban még várni kell, annál is inkább, mert aki előrendelte az albumot, felkerült a boríróra a neve, mint társ producer a bakelit és a cd esetében is.  A sajtótájékoztatón megtudtuk 500 ilyen boldog rajongó büszkélkedhet mostantól azzal, hogy ő maga is producere az új lemeznek. A srácok pedig megígérték, karácsonyra a fa alá kerülhetnek a csillogó feketeségek is. Külön érdekesség, hogy sorszámozott bakeliteket is kiadnak, így a 30Y rajongói mellett a gyűjtőkre is gondolnak. A dupla bakelit korongokból 150 számozott és 100 normál megjelenésre számíthatunk.

A bakelit megjelenések mellett a lemezborító sem nevezhető épp mindennapinak. Az elmúlt időszakban adott koncertek alkalmával a csapat nagy fehér lepedőket helyezett ki a fellépések helyszínén, ahol a rajongók szabadon kiélhették kreativitásukat, üzenhettek az együttes tagjainak és egymásnak is.  Ezekből a közösségformáló, rajongók által teleírt ún. városlepedőkből jött az ötlet, ezek borítsák be, rajzolják ki a Szentimentálé album borítóját. Mindehhez stílusosan 30 város 30 lepedőjét használták fel.

Emellett külön öröm, hogy elkészült a várva várt film is, Lévai Balázs tolmácsolásában az album alapján, Szentimentálom címmel. A film címe beszédesebb, mint gondolnánk. A különleges alkotás az új, Szentimentálé című lemez dalaiból készített filmetűdökből áll össze. Az albumon 28 dalt hallhatunk, míg megfilmesítésre 12 zeneszám került Lévai Balázs szubjektív válogatása alapján.

Maga a film, a 12 választott dalból készült filmetűdök lazán kapcsolódó, a tökéletes vágói munkának hála, ritmusos egymásutánja. Lévai Balázs szabad kezet kapott a zenekartól, és csak azt forgatta le a srácokkal, amit látott, nincsenek művi beállítások, az együttes tagjai nem akartak 45 percre színészekké válni. A filmet elnézve szinte halljuk is a rendező instrukcióit: „Srácok, csak lazán, azt adjátok, amilyenek vagytok!”

[caption id="attachment_39170" align="alignright" width="245" caption="Fotó: Lékó Tamás"][/caption]

Ám korántsem egy klasszikus koncertfilmről van szó, még csak nem is klipek egymásutánjáról. Hanem egy érdekes stílusú, műfajilag behatárolhatatlan alkotásról, melyet leginkább egy zenés hangulatfilmhez tudnánk hasonlítani, ahol a zenekar és dalaik a főszereplők. A filmetűdök álomszerű képei tökéletesen visszaadják az orfűi forgatás hangulatát: nincs görcsös megmutatni akarás, nincs koncert "feeling", csak a nyár, no meg az öt fiatalember örömzenélése.

Egy külön bejáratú  négy napos 30Y fesztivált csináltak Orfűn a saját és a mi szórakoztatásunkra. A srácok hol fára másznak, hol fára festenek, no meg egymásra, vagy csak épp elrévedezve heverésznek a fűben, de leginkább szentimentális hangulatban zenélnek. Éjjel-nappal vetítettek a 4 forgatási napban szinte mindenre, ami a kezük ügyébe akadt: sátorra, fákra, falra, turnébuszra, de a zenekar tagjaira is. Ezeknek a képeknek a laza egymásutánja adja a hangulatot és ettől válik összhatásában olyan álomszerűvé az egész. A 12 filmetűd mind más és más, a dalszövegekkel erős kohéziót alkotva, 12 színt láttat megelevenedni előttünk, szürreális, álomszerű képekben, mint Madách Ember Tragédiájában.

Aki egy sztárzenekar imidzsfilmjét várja az csalódni fog, itt sokkal inkább az öt fiatal tehetséges zenész bájos hétköznapjait akarja megmutatni nekünk a film. Sikeresen.