Adott egy orvos, Luke egy kitalált amerikai kisvárosban, St. Andrewsban, aki épp elmúlt életén kesereg. Ekkor toppan be, (illetve inkább a rendőrök hozzák be) egy gyönyörű lány a kórházba. A lányt, Lanny-t gyilkossággal vádolják. Lanny kéri Luke-ot, hogy ne adja ki, inkább elmondja a gyilkosság történetét. Bebizonyítja az orvosnak, hogy sebezhetetlen, és elkezdi mesélni a történetét. Luke talán kíváncsiságból, majd a saját életét színesítve megszökteti a lányt, és átviszi Kanadába. A lány mesél és mesél. Elmondja, hogy lett halhatatlan, illetve annak az embernek a történetét is, aki őt halhatatlanná tette. Beszámol arról, hogy akit megölt, Jonathan az egyetlen, örökkévaló szerelme és miért vetett ennek véget. A történet gyakorlatilag három idősíkban folyik: egy az 1300-as években, a második az 1800-asban és a harmadik a jelenben.

Alma Katsu Halhatatlan című könyve nem a vámpírokról, angyalokról vagy épp vérfarkasokról szól. Olvasás közben végig abban reménykedtem, hogy kiderül, miféle lény is lett a halhatatlanokból. Az utolsó lapig az volt az érzésem, hogy az írónő a már ismert és mostanság divatos lényeket egybegyúrta. Felruházta őket szépséggel, örökléttel, gonoszságra való hajlammal, de nem adott a kezükbe a fővezéren kívül, mágiát, önállóságot. Jonathan-ba mindent beleimportált, amit egy nők keresnek egy férfiban, csak épp a férfiasságot felejtette el. A szépségéről szóló sorokkal nem tudtam azonosulni, nem lett férfiideál, és nem is igazán érdekelt, bele szeret-e ő is halálosan Lanny-be. Gátlástalanul kihasználta a nőket, majd odébb állt, semmiért se vállalva a felelősséget.

Lanny-t a kezdetektől önző lánynak tartottam, aki csak évtizedekkel később jön rá, hogy a szerelem mibenléte nem abból áll, hogy ő teljes szívvel szeret valakit, hanem azt vissza is kellene kapnia. De legalább volt pár évszázada végiggondolni az életét. A még halandó életében játszódó részeknél izgultam is érte. Vajon a gyönyörű Jonathan mikor adja be a derekát a lánynak? Őt is kihasználja fittyet hányva a barátságra vagy végre elkapja valami mélyebb érzelem?

A könyv ajánlásait olvasva egy tényleg mélyen megérintő romantikus thrillert vártam, amit nem tudok letenni a kezemből. Ehelyett kaptam egy romantikát is tartalmazó könyvet, ami a jó és a rossz örök harcáról szól és ami alatt én is elfelejtem, hogy mi is a tiszta „jó” és a tiszta „rossz”. Aminek örültem, a gonoszságokat vagy épp a szexuális játékokat csak felületesen érintette, nem szerettem volna a hálószobai jelenetekről vagy épp a véresebb akciókról is olvasni. A gyomrom néha így is nehezebben fogadta be a célzásokat. Bár a történet tele van a gonosszal, csak a nőfaló Jonathan az, aki ettől szenved és csak benne van még valami lelkiismeret féle.

Ami a könyv mellett szól, az megint a mesteri, igényes fordítás és a tényleg egyszerű, de szép borító. Azt hiszem, az Agave Kiadótól már nem is fogok mást várni.  A könyv megosztotta a kritikusokat is, én sem tudom azt mondani egyértelműen, hogy tetszett vagy nem. Egy biztos, a természetfeletti lényekről szóló történetek ettől a könyvtől sem lettek a kedvenceim.