Sokszori meghallgatás után sem sok minden jutott eszembe a Las Vegas-i rock banda negyedik stúdióalbumáról, azon kívül, hogy annyira „killers-es”, amennyire csak lehet. Ennek persze vannak jó és rossz oldalai, de ennél azért egy kicsit többre, szebbre, jobbra számítottam tőlük.

Nem lehet ráfogni a dalokra, hogy hangzásukban semmi újra nem törekedtek volna – más kérdés, hogy egy ilyen, millió közül is felismerhető hangorgánummal megáldott - vagy ez esetben inkább megvert - énekes esetében mi az a zenei változatosság, ami már legalább eléri a sokszínűségre vágyó hallgató ingerküszöbét. Lehet ezt persze nyafogásnak és kötekedésnek is nevezni, de az a kisszámú és gyengécske kísérlet, mely a dalokat változatossá hivatott volna tenni, sajnos kevésnek bizonyult ahhoz, hogy igazán újat tegyenek le az asztalra.

A lemez 12 dala egymáshoz képest azért mutat némi diverzitást, és egyenként mindegyik próbálkozik valamiféle egyediséget vagy csak valamilyen minimálisan izgalmas hangzást bemutatni, de a fantázia, a lendület és a rockos energia mintha valahogy a stúdió falain kívül rekedt volna ezúttal. Egy-egy dalban bukkanhatunk ugyan jól elindított fokozásokra, aminek a végén tényleg valami átütőt várnák, de a kirobbanásnak szánt durranások (vagy inkább csak pukkanások) olyan hamar veszítik erejüket, hogy nem marad időnk kiélvezni.

Az itt-ott megvillantott, a bandától azért nem feltétlenül megszokott zenei megoldások sem igazán ragadnak meg a fülben, és nem adnak olyan izgalmas zenei felfedezést, amit a következő percben ne felejtenénk el nyugodt szívvel, teljesen mindegy, hogy a Queen-esen sokszólamú vokálokról, a minimálisan és harmatosan csepegtetett elektronikáról, egy húzósnak aligha nevezhető szólóról vagy a már-már langymeleg amerikai álmot idéző folkos-country-s kedélyborzolásról beszélünk.

Néhány dalnál pedig egyenesen az volt az érzésem, hogy már a zenekar is unta a felvétel közben, ezért minden különösebb izgalom nélkül nemes egyszerűséggel letekerték a hangerőt, hogy mégis csak vége legyen valahogy.

Ez a lemez sajnos egy mondattal összefoglalható – nem rossz, de semmi különleges. Filmben talán popcorn-mozi lenne.