2007-ben mutattátok be az Aidát, hogyan éled meg most a darabot, változott valami az eltelt öt évben?

Az előadást ugyanúgy élem meg, ami megváltozott, az az életemben elfoglalt helye. Most már tudom, hogy ez az egyik legklasszabb musical, amiben valaha szerepeltem. Szurdi Miklósnak és a társulatnak is az Aida jelentette az elmúlt évek csúcspontját, hiszen ezzel a darabbal kerültünk ki először külföldre, Klagenfurtba, ami hatalmas élmény volt számunkra. Akkor közel huszonnégyezren nézték végig az előadást, amit németül játszottunk, és szeretnénk, ha most itthon, a RaM-ban is hasonló sikerrel futna a darab.

Rengeteg helyszínen láthatta a közönség az Aidát, többek között a Margitszigeten, a Fővárosi Nagycirkuszban és Székesfehérváron is. Számodra melyik volt a legemlékezetesebb előadás?

A szabadtéri színpadoknak meg van a maguk varázsa, de a legemlékezetesebb helyszín egyértelműen a Fővárosi Nagycirkusz volt, ahol igazi elefánton érkeztem meg a bálba. Akkor tapasztaltam meg, hogy az elefántok háta milyen szőrös, és mennyi bogár mászkál rajtuk. Az első bevonulás alkalmával azonban rengeteg fotós volt jelen, ezért úgy kellett tennem, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy egy elefánton ülök, miközben végig az járt a fejemben, hogy mi lesz, ha az egyik bogár bemászik a szoknyám alá. De nem csak emiatt vált különlegessé a cirkuszban tartott négy-öt előadás, hanem a családom miatt is. A nagymamám artista volt, négy éves korától fogva elefánton lovagolt, így ennél a jelenetnél mindig azt éreztem, hogy kicsit közelebb kerültem hozzá és az ő világához. A nagypapám színész volt, az üknagyanyám táncosnő, így elmondhatom, hogy az egész család álmát váltottam valóra, mikor bejöttem elefántháton, majd énekeltem, táncoltam és eljátszottam a szerepem.

Amnerist, a fáraó elkényeztetett lányát alakítod. Mennyire áll hozzád közel ez a szerep?

Az életben jelenleg más szerepeket játszom, de amikor felveszem Amneris ruháit, visszaperegnek az évek, és újra felelőtlen bakfissá változom. A musical irodalomban nem túl gyakori a jellemfejlődés. Persze vannak kivételek, mint Anna Karenina, vagy Amneris. Az előadás első felében egy elkényeztetett tinédzser jelenik meg a színpadon, aki komoly, érett uralkodóvá válik a darab végére. És bár ő hozza meg azt a sanyarú döntést, hogy a fiatalokat élve temessék el, de valójában zokog a sír tetején. Az operában is így szokták megrendezni, és nekem is meg van a lehetőségem rá, amikor a sírkamra fölött énekelek, hogy megmutassam: Amneris nem tisztán negatív karakter.

Az elmúlt öt év során több szereplőcsere is történt, mostantól a címszereplő Aidat már nem Oláh Ibolya, hanem Pethő Zsófia alakítja majd. Oláh Ibolya miért szállt ki a darabból?

Ibolya úgy érezte, hogy belefásult ebbe a szerepbe. Valóban sokat játszottuk már az előadást, ez tény, de színésznőként mondom, hogy tíz év alatt sem lehet belefásulni egy szerepbe. Ibolya azonban mindig énekesnő maradt. Civil volt a színészpályán, aki ragyogóan eljátszotta a szerepét, de nem értette meg, hogy amíg valami mehet, akkor annak mennie kell. Ha havonta egyszer, kétszer vagy ötször ilyen megpróbáltatást kér tőlünk az élet, hogy színpadra "kell" lépnünk, akkor annak meg kell felelni. Amíg beleférek a jelmezembe, amíg el tudom táncolni a koreográfiákat, amíg el tudom énekelni a dalokat, amíg ugyanolyan frissen el tudom játszani a prózát, addig a szerep számomra adomány. Ezt egy színész tudja. Sajnálom, hogy Ibolya így döntött. Próbáltam megbeszélni vele, hogy maradjon, és elsősorban nem a társulat, hanem saját maga miatt. Szerintem bele fog sajdulni a szíve, amikor meghallja, hogy valahol megy az Aida. Az előadásnak ettől függetlenül dübörögnie kell tovább, Pethő Zsófi személyében pedig olyan színésznőre leltünk, aki csodás hangjával fantasztikussá teszi a produkciót. Fiatal, sugárzó, gyönyörűen énekel, királynői termet, mindemellett elesett, gyenge, de nem dicsérem tovább, egyszerűen látni kell!

Zsófi és Ibolya nagyon más karakterek, hogyan változott meg a cserétől az előadás?

Ibolya egy vadvirág, igazi csiszolatlan gyémánt, akiből csak úgy árad a nyers erő és az egyszerű tisztaság. Zsófi vele ellentétben egy kertben óvott, különleges rózsa, akit nagy odafigyeléssel neveltek fel. Az őszinteség mindkettőjükben ott van, de Zsófiban sokkal erősebben benne van a királylányság.

Az Aida mellett játszol a Vagina monológokban és a Jóccakát anyában. Milyen terveid vannak a jövőre nézve, készülsz új előadással?

Szurdi Miklóssal van egy megállapodásunk, hogy nekünk minden évben egyszer együtt kell dolgoznunk, aminek lassan itt az ideje, ezért mostanában egyre több darabot mutatok meg neki. Neki jó orra van a választáshoz, nekem pedig rengeteg ötlet és színdarab van a tarsolyomban. Emellett egyre többet énekelek a zenekarommal is, a Babra és a Jazztettel. Francia sanzonokat dolgozunk fel Xantus Barbi módra. Az Amelie, kis francia kávézóban szoktunk fellépni, de a Symbolban is láthat minket a közönség.

Játék!

Azok között, akik helyesen válaszolnak az alábbi két kérdésre, két darab páros jegyet sorsolunk ki az Aida november 30-án, pénteken, 19 órakor a RaM Colosseumban kezdődő előadására.

1.) Ki alakítja Aidat, Oláh Ibolya kiválása után?
2.) Hol lovagolt be elefántháton a bálba Xantus Barbara?

A válaszokat a jatek@kultography.hu e-mail címre várjuk. Az e-mail tárgyába írjátok bele: Aida-játék

Beküldési határidő: november 27. kedd  19 óra