1965-ben, a Lassúkezűnek is becézett Eric Clapton játékát hallva történt meg először, hogy egy lelkes rajongó földöntúli magasságba emelt egy gitárost azzal, hogy a londoni tűzfalakra a „Clapton egy isten” (Clapton is God) feliratot pingálta. Az elmúlt hat évtizedben mindvégig fennmaradt a hangszer népszerűsége – nem véltetlen, hogy egy frissen alakuló zenekar esetében minden bizonnyal a gitárosi posztra lesz a legtöbb jelentkező.

De vajon a számos ifjú követő közül kik azok, akik egyszer valóban rászolgálnak majd arra, hogy a legnagyobbakkal egy lapon említsék őket? Kik emelkednek majd ki igazán a több milliónyi gitáros közül? A kérdés megválaszolására, vagyis „A jövő gitáros istenei”-nek összegyűjtésére Géczi László vállalkozik, sajátos választ adva ezzel legutóbbi könyvére, melyben a blues és a rockzene gyökereit, első pionírjait mutatta be. Hiszen ki más szúrhatná ki az igazi gyöngyszemeket a tömegből, mint olyasvalaki, aki a blues és a rockzene történetét annak születésétől fogva ismeri?

A könyvben bemutatott 33 (a szám a krisztusi korra utal) ifjú gitáros többsége a 20-as, 30-as éveiben jár, a legfiatalabb közülük a mindössze 13 éves Quinn Sullivan: a Massachusets-i kisfiú háromévesen kapta első gitárját, mentora pedig nem más, mint a 76 évesen is ereje teljében lévő Buddy Guy! A legendás blues gitárosra akkora hatással volt a legnagyobb amerikai talk show-kban is bemutatott fiatal tehetség, hogy még az egyik lemezén is szólózik, a Who's Gonna Fill Those Shoes (szabad fordításban: ki veszi majd át a stafétát?) című dalban.

A könyvben bemutatott zenészek közt persze nem csak potenciális gitáristenek, hanem istennők is találhatóak, ugyanis hét kiemelkedően tehetséges hölgy is bemutatásra kerül. A könnyed, olvasmányos formában megírt életrajzokból az is kiderül, hogy szinte mindegy, hogy a világ melyik pontjára születünk, zenei világunk és esetleges későbbi karrierünk szempontjából a legfontosabb, meghatározó szempont az, hogy a szülői házban milyen zene vesz körül minket: a skóciai Nimmo testvérek például időnként skót szoknyában játsszák azt a blues rockot, melyet szüleik kedvenc hard rock és blues előadói révén szívtak magukba.

Van köztük olyan, akinek eddig mindössze egy-két lemeze jelent meg és már ezzel levette a szakmát és a közönséget a lábáról, de olyanok is akadnak szép számmal, akik fiatal koruk ellenére már 10 körül járnak a lemeztermésben. És bár a gitárosok többsége még csak karrierje elején áll, ez koránt sem jelenti azt, hogy ismeretlen előadókról lenne szó: legtöbbjük már most is különböző elismeréseket, díjakat mondhat magáénak, és sokan otthonuktól távol is felléphettek már egy-egy koncert vagy turné során – nem egyszer együtt példaképeikkel, a műfaj nagyágyúival. Az 1985-ben született Orianthi Panagaris-t például 11 évesen vitték el először Santana koncertre – a görög származású, Ausztráliában felnőtt fiatal hölgy az élmény hatására a hangszer rabjává vált, és a sok tanulásnak hála alig hét évvel később már közösen jammelhetett példaképével.

A könyvben szereplő egyik német tehetség, a Gary Moore útján járó Henrik Freischlader kétszer is játszott már hazánkban, ez azonban sajnos nem nevezhető tendenciának – mindenesetre A jövő gitáros istenei című könyv beszerzése abban is segíthet, hogy biztosan tudjuk: kik azok az előadók, akik jövőbeli magyarországi koncertjeit semmiképpen sem érdemes kihagyni.

A kötet digitális és nyomtatott formában is elérhető. Megvásárolni itt lehet.