Audrey legnagyobb vágya az, hogy a kertjükben egy igazi, élő, narancsszínű vagy pink, habos koronájú fa pompázzon, és aki teljesítené a kívánságát, ahhoz rögtön feleségül is menne. Ennél több nem is kell Tednek, hogy a város falain kilépjen, és megkeresse a világ egyetlen élő fáját. A tökéletesen steril, meseszép pasztell árnyalatokba öltöztetett várost elhagyva ijesztő, szürke, kihalt világban találja magát. A Valahász elmeséléséből megtudja, hogy a rideg jelent színes, életteli múlt előzte meg, de az iparosodás tönkretette a környezetet: az egykor vattacukorként lengedező fák, és a maximális cukiságfaktorral ellátott állatok mind kipusztultak vagy elmenekültek. Tednek azt is ki kell derítenie, pontosan kicsoda a Lorax, a fák zsémbes, manószerű őre - egyesek szerint szőrös óriás mogyoró -, és akkor talán helyre áll a természet rendje.

A Lorax látványos és szórakoztató mázba csomagolt tanmese a környezet megóvásának fontosságáról: úgy tanít, hogy egy pillanatig sem vesszük ezt észre, a moziból kifelé jövet mégis a szelektív hulladékgyűjtésről kérdez a gyerek… Az utóbbi évek gazdag mesefilm kínálatának ismeretében a Lorax simán a dobogóra került: a cukormázas világban a készítők ügyesen egyensúlyoznak a gagyi és a giccs határán, szerencsére mindig a jó oldalon maradva, és a gyerekek számára is érthetően, élvezhetően beszélnek valós problémákról. 5 évesnek tetszett, 7 évesnek tetszett, nekem tetszett, mi kell még? Talán egy tölgyomatic az udvarra, kizárólag szombat estére.