Több mint hiba véleményt mondani egy regényről anélkül, hogy az ember elolvasta volna, most mégis megteszem: Don Winslow Vadállatok című könyve minden bizonnyal remek. Fordulatos a története, karakterei jól kiválasztottak, és nem utolsósorban jórészt a valóságból merít.

Hogy miért feltételezem ezt? Mert Oliver Stone-nak a regény alapján készült filmjében pont ezek az erős pontok. Chon és Ben a két marijuana-termesztő, akin túlnő a saját bizniszük, butuska szőke csajuk, akinek esze ágában sincs a kettő közül választani, a korrupt nyomozó, a mexikói drogmaffia, élén a bosszúszomjas özveggyel, Elenával és Ladóval, Elena gyilkológépével tökéletes szereposztást alkotnak. A drogkartellek működési logikája, erőszakos módszereik, a kaliforniai aranyifjak élete is valahol hihető, még akkor is, ha tudjuk, nem feltétlenül így működnek a dolgok San Diego és Tijuana között.

Stone-nak azonban mégis sikerült a lehetetlen: középszerű, helyenként kimondottan idegesítő filmet készített a Vadállatokból. A három kaliforniai fiatalt alakító Aaron Taylor-Johnson, Taylor Kitsch és Blake Lively nagyjából semmilyen, amivel nem lenne baj, ha nem az ő arcukat és tetkóikat kellene bámulni a film kétharmadában. John Travolta a nyomozó szerepében nem tud kibontakozni, Salma Hayek pedig nem tudja eldönteni, egy szatírában, egy drámában, vagy egy kőkemény akciókrimiben alakítja a méhkirálynőt. És ami a legszomorúbb: az igencsak naturálisan ábrázolt erőszak mintha elvonná a figyelmünket az alapfelvetésről: ebben a történetben valójában mindenki, beleértve a szép lelkű buddhista fűnemesítőt vagy a bűnöző anyját szégyellő lányt is – a könyv első magyar kiadásának címét idézve – barbár állat.

A film mindezek ellenére mégis ajánlható, nem csak elvakult Stone-rajongóknak. A sztorin túl elsősorban Benicio Del Toro miatt, aki úgy változik át egyszerre suttyó és rafinált, egyszerre csaló és becsapott gyilkossá, hogy az ember még azon is elfelejt nevetni, mennyire röhejes külsővel teszi mindezt.