Vasárnap délutáni és esti hétvége-búcsúztatásnak indult a program, de a koncertek végére ismét jó kis buli alakult a Magyar Dal Napjából a Budapest Parkban, ahol két színpadon is kiváló zenékkel várták a nagyérdeműt – akik azonban csak módjával érkeztek. Ijesztően kis létszámú közönség előtt játszott éppen a Maszkura és a Tücsökraj, amikor – jó egy órával a hivatalos délutáni programok kezdése után – végül befutottunk. A nagyszínpad előtt jóformán megszámolható közönség ácsorgott, sőt, többnyire inkább ücsörgött, pedig a zenekar tényleg kitett magáért. Izgalmas és vidám bulizenét játszottak a még tűző napon, de ezt igazán csak a kis létszámú, de nagyon lelkes törzsközönségük hálálta meg az utolsó pár dal alatt.

Őket Tóth Vera követte, akit még mindig nem szedtek szét érdeklődők, bár a hangja továbbra is fantasztikus, de most inkább a csendes-ülős dalok kaptak szerepet, a közönség körében pedig a székek. Valamelyest nagyobb élet reményében a Retro tánctéren berendezett Blues színpad felé indultunk, ahol a kissé átrendezett program nyomán az akkor kezdő Vadvirágokba botlottunk a Jambalaja helyett, és még a nagyszínpad előtti közönséglétszámot is alulmúló „nézőseregbe”. Ettől függetlenül a csapat egy színpadnak csak csúfolható konténerből is annyi hangot és jó zenét varázsolt elő, hogy valóban érdemesnek bizonyult a séta. A nagyszínpadon közben Tóth Vera után a Blues Others meglepetéskoncertje kezdődött, ők eredetileg nem szerepeltek a programban, de tényleg kár lett volna kihagyni a Tankcsapda Mennyország Tourist-jának vagy Tunyogi Orsi Ha lemegy a Nap-jának bluesosított átiratait, mert túl azon, hogy esetenként elég viccesen hatnak, meglepően jól hangzanak – még ha nem is volt mindenhol tökéletes a szöveg.

Az elektróba oltott népzenét játszó Balkán Fanatik koncertje ezután némi technikai malőrrel indult, de a koncert végén cserébe újra eljátszották a dalt Jorgos-ék. Igazán ők voltak az elsők, akik végül egy túlpörgött szövegelőművésszel és legismertebb dalaik ugyancsak pörgős ritmusával megmozdították a közönséget, és talán a szürkület is hozzájárult kicsit ahhoz, hogy végül megjött a kedv a bulizáshoz. Ezt aztán mindenki ki is élhette az Anna and the Barbies koncertjén, ahol a csak pár napja ugyanazon a színpadon játszó banda, kis közönség ide vagy oda, igazán szívét-lelkét elénk tette. Anna szokásos exhibicionizmusa kifejezetten kellett a hangulathoz, a tűsarkúban színpadról le- és színpadra visszamászás pedig már kis híján az akrobatika kategóriájába volt sorolható. Főztek nekünk csókból baracklekvárt, elmesélték, merre járt nyuszika, és még az ördögre is kacsintgattunk.

Utánuk a Hősök léptek színpadra, akik a koncert végére szintén alaposan megmozgatták a közönséget, bár  erről a tornaóráról még felmentést kaptunk Bőrgyári Capriccio-tól. Meg kell hagyni, Török Ádámnak a kisujjában (és további kilencben) van a fuvola, olyan dallamokat csalt elő a hangszerből, amikért ismét megérte kicsit hanyagolni a nagyszínpadot. Ahol utolsóként aztán az Intim Torna Illegál tornáztatott ismét: a hivatalos verzió szerinti három dal helyett a koncert elején már ötöt ígértek, és a visszatapsolás után végül még ezt is megtoldották egy bónusz dallal.Így aztán bezsebelték„Az este leglelkesebb közönsége” elismerését is, akik lelkiismeretesen végigugrálták a koncertet.

Tehetséges zenészekből és fantasztikus dalokból tehát egyáltalán nem szorulunk importra, és amíg ilyen dalokra mulathatunk vagy sírhatjuk ki a lelkünket igény szerint, addig nincs okunk panaszra magyar zenék terén.