Az akciófilm rajongóknak egyenesen kötelező A feláldozhatók 2, hiszen végre egy igazi, régimódi, jó kis csihipuhi tárul a szemünk elé, olyan belső poénokkal, amiket valóban csak az érthet igazán, aki látott legalább egyet-egyet a fent említett hősök filmjeiből. Bevallom jó magam is közéjük tartozom, így kellő kíváncsisággal felvértezve ültem be a moziterembe, és kedvenceim most sem okoztak csalódást.

Míg az első részben csupán egy szimpla drogbáró kiiktatás várt Barney Rossra (Sylvester Stallone) és csapatára, addig a mostani filmben egy személyes ügy hajtja előre a keményfiúkat. Bill, a kölyök (Liam Hemsworth) személyében új taggal bővült a fantasztikus csapat, ám szegény hiába a megtestesült jóság és lelkiismeret, mégsem boldog életet szánt számára a sors vagy a forgatókönyvíró. Erőszakos halála után, amiben Jean Vilian (Jean-Claude Van Damme) érdekelt, Ross bosszút fogad, és elkezdődik a hajsza. Gondolom nem lövök le nagy poént, ha elárulom a végén a feláldozhatók győzedelmeskednek. Sejthető, hogy a történet igazán mély mondanivalóval nem rendelkezik, de itt nem is a világmegváltás a cél.

Simon West filmjének titka a már emlegetett önirónia. Az, ahogy Bruce Willis és Arnold Schwarzenegger egymás filmjéből idéz a kritikus pillanatokban, ahogy Chuck Norris az őt övező internetes legendát meglovagolva elereszti a film legnagyobb poénját, vagy amikor Jason Statham az első részből megismert nővel kapcsolatos problémáit taglalja, és engedelmes pincsiként válaszolgat az asszony hívásaira, ezekben rejlik a biztos mosoly forrása. Ezek után mikor kiderült Gunnar Jensenről (Dolph Lundgren), hogy kommandós múltjával egy vegyész diplomát takargat, vagy Hale Caesarról (Terry Crews), hogy mindenhova magával viszi pici konyháját, mert ő nem eszik meg akármit, az arcizmaim már-már sajogtak a folyamatos vigyorgástól. Van Damme tökéletes, feledhetetlen pörgő rúgása pedig már csak a pont volt az i-betűn.

Természetesen a filmnek vannak hibái is. Néhol kissé leül a történet, és még az olyan elfogult rajongók sem tudják élvezni minden percét, mint amilyen én vagyok. Liam Hemsworth túl sok érzelgős jelenettel ajándékoz meg minket, ami teljességgel fölösleges. Már az ártatlan képe alapján és az első szavaitól kezdve tudjuk, hogy ő egy nagyon rendes, jófiú és a második megható története után, már epekedve várjuk a halálát, hiszen nem egy dajkamesére, hanem egy kemény, régimódi akciófilmre váltottunk jegyet. Így mikor Van Damme végre híres pörgő rúgásával elhelyezi a kölyök szívében a tőrt, egyként sóhajtottunk fel örömünkben. Sajnos a történet a többi esetben is hasonlóan kiszámítható. Chuck Norris vagy épp Arnold Schwarzenegger feltűnése sem okoz meglepetést, sőt szinte várjuk, hogy érkezzen az adott megmentő.

Senkit sem szeretnék azonban lebeszélni a filmről, hiszen A feláldozhatók 2 Amerikában már második hete vezeti a kasszasiker-listát, méghozzá jogosan. Egy igazi véres felüdülésről van szó, amikor az ember szája mosolyra görbül a lerepülő fejek láttán, izgatottan biztatja magában Stallone és Van Damme párosát, hogy csépeljék egymást, ahogy csak bírják, és szíve szerint minden nő megsimogatná Statham fejét, hogy mégis hogyan lehet ilyen kis bugyuta, ha rólunk van szó. A sztárszereposztás beváltja a hozzáfűzött reményeket, így aki teheti, és aki szereti, mindenképpen menjen el és nézze meg ezt a feláldozható csapatot.