Egy spanyol kutatócsoport 1955 és 2010 között rögzített pop dalokat vizsgált a Million Song Dataset kiterjedt archívumának segítségével. Miután különböző algoritmusokat futtattak az archívumban található zenéken arra jutottak, hogy a popzene "valós hangossága" megnőtt, miközben a melódiák és akkordok variációi lecsökkentek.

"Bizonyítékot találtunk a zene folyamatos homogenizációjára. Konkrét jeleket fedeztünk fel, amelyek azt mutatják, hogy a hangkombinációk közötti átmenetek változatossága - vagyis a használt akkordok és melódiák - az utóbbi ötven évben lassan, de biztosan lecsökkent." - nyilatkozta a kutatócsoport vezetője, Joan Serra. A csoport a Scientific Reports című újságban publikált tanulmányában arra is felhívta a figyelmet, hogy a dalok egyre kevesebb különböző hangot használnak. A popzene egyhangúvá válásának szomorú híre mellett azonban találtak egyetlen területet, ahol fejlődést tapasztaltak: a hangerő. Az úgynevezett "valós hangosság" a dal felvételkor tapasztalható hangerejét jelenti, ami jelentősen megnőtt az elmúlt évtizedekben. Így egy néhány éve rögzített dal sokkal hangosabbnak hallatszik, mint egy ötvenes évekből származó társa, hiába játsszák őket ugyanazon a hangerőn.