Nemrég jelent meg az új lemezetek, a koncertjeitek is egyre népszerűbbek. Szerintetek mi az oka, hogy újra divatba jött a swing, az ötvenes, hatvanas évek zenéje?

Gájer Bálint: Az embereknek szükségük van minden olyan szórakozási lehetőségre, ami elfeledteti velük a gondokat. A swing pedig egy ilyen, mosolyfakasztó zene, amire ráadásul még táncolni is lehet.

Mihályi Réka: Mára a koncertjeink elmaradhatatlan részét képezik a swing táncosok, akik korhű öltözékben ropják a színpad előtt. Ráadásul az együttes is nagyon nyitott, a fúvós szekciónk gyakran lemegy a közönség soraiba, és ott játszik. Az ilyenkor felszabaduló energiák teszik igazi élménnyé a fellépéseinket.

Ezek szerint nem pusztán egy koncertet adtok, hanem valójában egy kész show-t?

M. R.: Igen, a fiúk egyforma öltönyben, esetenként kalapban állnak színpadra, illetve gyakran én is a kornak megfelelő kiegészítőket, fejdíszeket és ruhákat viselek, ezért már külsőre sem egy szokványos koncertről van szó. Az elegancia elengedhetetlen védjegyünkké vált. Bálint is mindig csinos, a hölgyek ezt díjazzák.

G. B.: Ebben a hőségben Rékán is egyre kevesebb a ruha, vizuálisan és hangban is figyelemfelkeltő jelenség, így a fiúknak is remek szórakozást nyújt a koncert.  Mivel tízen vagyunk, a zenénk is sokszínű, a swing mellett különböző stílusok is helyet kapnak a repertoárban, például boogie, rockabilly, jazz és a pop is. Ez is a show része.

A téma a szerelem, a veszekedés, a kibékülés. Mindegyik számotok egy külön kis történetet mesél el, a lemezt hallgatva az embernek olyan érzése támad, mintha egy musicalt hallgatna.

G. B.: Szerintünk nagyon fontos, hogy az emberek el tudják képzelni a dalainkat. Sajnos a mai popzenében sok olyan szöveg van, ahol az egyik sornak már semmi köze sincs a következőhöz.

M. R.: A közönségnek is könnyebb azonosulnia a dalokkal, ha egy kerek kis történetről szólnak. Így hamarabb meglelik az összefüggést a dal mondandója és a saját életük között.

G. B.: Illetve a színpadon nekünk is könnyebb eljátszani a dalokat. Persze azért ne egy színházi műsort képzelj el.

M. R.: Ezek minden esetben ösztönös helyzetek, poénok. Nem pedig arról van szó, hogy fellépés előtt megbeszéljük, ki mikor mit csináljon, nem betanult jeleneteket adunk elő. Amikor elkezdünk énekelni, azonnal létrejön Bálint és köztem a „színpadi kommunikáció”, például a Botrány című dalunk esetében felvesszük az adott szerepeket, én a dühös feleségét, Bálint pedig a hajnalban hazatérő mulatozó férjét.

Négy feldolgozás is felkerült az albumra. Miért pont ezeket választottátok?

G. B.: Több zenekarban is énekeltünk a Group’N’Swing előtt, így tudjuk, hogy mik azok a slágerek, amiket imád a közönség. Ilyen például a Mambo Italiano vagy a Tu vuó fá L’americano.

M. R.: A feldolgozások esetében mindig a zenekar dönt. Bárki bedobhatja a saját ötletét, majd közösen eldöntjük, hogy mit kezdjünk az adott dallal.

G. Bálint: Ezek sorsa úgyis a koncerten dől el, amit szeret a közönség, az repertoáron marad, amit nem, az kiesik. Így persze mindig sokkal több számot dolgozunk fel, mint amennyit végül rendszeresen előadunk.

Milyen a lemez eddigi fogadtatása?

G. B.: Eddig pozitív, de ahhoz még kell egy kis idő, hogy a közönség együtt tudja énekelni velünk a dalokat. Egy igazán jó, bulizós albumot raktunk össze, jó hangulatokkal, így mindig mindenki megtalálhatja rajta az épp aktuális kedvencét.

M. R.: A legutóbbi balatoni fellépésünkön két srác már előre jelezte, hogy melyik számokat szeretnék a koncert során hallani az új lemezről. Érdekes volt a választásuk, meg is lepődtünk rajta. Két olyan számot kértek – a Mint egy zsákot és a Bár lennék hőst –, amit mi ki akartuk hagyni a műsorból.

Melyik a kedvenc dalotok az újak közül?

M. R.: Nekem a Mégis mit vártál, ami egy örömlányról szól, aki felszólítja a bárba betévedt férfit, hogy mielőtt bármit is szeretne, tegye le a pénzt az asztalra. Bár elsőre felszínesnek tűnhet a szöveg, de valójában sokkal mélyebb a mondanivalója. Pont ezért szeretem, mert mindig más érzés fog el, mikor éneklem.

G. B.: Nem tudok kiemelni egyet sem, mindegyik dalban van valami, amit szeretek.

Múlt hónapban a Talentométer 2012 tehetségkutató döntőjébe jutottatok. Nem vagytok már kezdő zenekar, miért indultatok el a versenyen?

G. B.: Szerettük volna magunkat és az új lemezt is megmérettetni egy olyan zsűri előtt, amelyben a metálostól kezdve, a népzenészen keresztül, a jazzénekesig mindenki jelen van. Az elődöntőben még az első albumról, míg a döntőben és a gálán már a Botrányról játszottunk dalokat és nagyon pozitív válaszokat kaptunk a kérdéseinkre. A Ladánybene27 énekese, Miksa külön odajött hozzánk és gratulált a produkciónkhoz. És bár nem győztünk, de nyertünk egy fellépési lehetőséget: ősszel az A38-on egy neves külföldi együttes előzenekara leszünk.

Milyen terveitek vannak a jövőre nézve?

M. R.: Elsősorban az új albumot szeretnénk népszerűsíteni mind itthon, mind külföldön. Továbbá egy videoklipet is szeretnénk készíteni. Nemrég kapcsolatba kerültünk egy osztrák menedzserrel, aki lát bennünk fantáziát, olyannyira, hogy kész tervei vannak a zenekarral. Ez egy hosszú távú és nagyobb hangvételű projekt lesz.

G. B.: Szeretnénk javítani a látványon is, hogy valóban egy show-műsor legyen a fellépésünk. Például, hogy a fúvós szekció különböző koreográfiákra mozogjon, illetve egyre gyakrabban perdüljünk mi is táncra a színpadon Rékával. Emellett a külföldi fellépésekre is próbáljuk összellítani a műsort. Mivel ott a magyar dalokkal nem tudunk érvényesülni, ezért tervben van a mostani dalok angol nyelvű verziójának elkészítése is.