Habár alapvetően közelebb állnak hozzám az elgondolkodtató, melankolikus filmek, néha nagyon vágyom arra, hogy valami könnyű csajos, vagy pörgős, akciódús alkotást is láthassak. A LOL című film előtt azonban két komoly hibát is elkövettem. Először megnéztem az értékelését az egyik legnagyobb nemzetközi filmes adatbázisban (2/10), másodszor meggyőztem magam arról, hogy ez biztos csak túlzás.

Nem vártam sokat egy olyan filmtől, amelynek két főszereplője Miley Cyrus és Demi Moore, de azt gondoltam, hogy jó forgatókönyvvel egy laza csajos mozizás elé nézünk kedves barátnőmmel, akit szintén sikerült meggyőznöm arról, amiről magamat is. Aztán amikor kijöttünk a moziból, azon törtem a fejem, volt-e ennek a filmnek olyan eleme, amelyet méltatni lehet. Egy kicsit. Nem igazán volt.

A történet egy válófélben lévő anya, Anne és lánya, Lola életébe enged bepillantást. Előbbi esetében egy elbűvölő ismeretlen nyomozó, utóbbiéban egy szakítás, és a korábban legjobb barátként kezelt fiú iránt lobbant szerelem van a középpontban. Ez persze sokféle bonyodalmat szül a két főszereplő körül és között is, de a vége természetesen rózsaszín köd és csillámpóni.

A forgatókönyv elképesztően sablonos, és azt az érzést kelti, hogy írója (aki egyben a filmet rendező Lisa Azuelos) időnként ráunt saját "művére", és összecsapta a jeleneteket. A színészi játék nem érdemel sok szót, Demi Moore hozza, amit tőle elvárhatunk, a lányát alakító Cyrust nagyjából 4-5 percenként hátba csapnánk egy péklapáttal, annyira idegesítő, kifejezéstelen és erőltetett, amit művel. A karakterek közül talán a csöppet iszákos és flegma nagymama (Marlo Thomas) csalt őszinte mosolyt az arcunkra, de sajnos kevés jelenetet kapott a filmben, így sokat nem lendített az összképen.

A LOL cmű alkotás (inkább tákolmány) sajnos még azt a szintet sem éri el, hogy egy hosszúra sikerült csajbuli végén brahiból megnézzük. Nem valószínű, hogy van az a korosztály, amelyet érdekelne ez a történet, különösen így interpretálva. A film ráadásul 12-es karikát is kapott, így gyakorlatilag Miley rajongóinak jelentős része is kiesett a nézők köréből, ami még tovább súlyosbítja a várható fogadtatást.

Unatkozóknak, szuicid hajlamúaknak, és az év legrosszabb filmjeit gyűjtőknek a megtekintés kötelezően ajánlott, Cyrus romantikus mosolya pedig kiváló fenyítő eszköz lehet bárki számára. De természetesen csak mértékkel.