[caption id="attachment_29272" align="alignright" width="300" caption="Fotó: Kanyó Béla"][/caption]

A közhiedelemben véres grófnőnek kikiáltott Erzsébet életének legfontosabb stációit látjuk megelevenedni a színpadon, mint egyfajta visszaemlékezésként a törvényszéki kihallgatáson, az őt ért megalapozatlan vádak alapján.

A darabban a mérleg nyelve az áldozat felé billen, s bár befalazzák Csejtei várába, hiszen a történetét átírni nem lehet, de a színpadon az erkölcsi győzelem a sértett, féltékeny, megcsalt feleségé. Akit a név kötelez, és apja szavaival élve: ne felejetsd el, hogy Báthory vagy! felemelt fejjel, büszke asszonyként fogadja el végítéletét.

A szereplők közül kiemelkedik Walter (Szemenyei János) karaktere - az ő szemén keresztül látjuk az egész darabot megelevenedni - aki a végsőkig próbál elvonatkoztatni Erzsébet gyönyörűségétől és csak az igazsággal foglalkozni, hisz erre esküdött fel a királynak, mint kihallgató pribék, de beleszeret, melyről kettőjük duettje tanuskodik.

A hiteles történelmi adatokon nyugvó darab olyan plusz pozitív töltetet ad a mindent átható zenei betétdalokkal, hogy bár mi sem vagyunk máig meggyőződve a vitatott személyiségű grófnő bűnösségéről, de az opera végére elérik, hinni akarunk Erzsébet ártatlanságában.

Ez a musical-opera egy különös gonddal felépített, műfajteremtő, monumentális alkotás. A zenével szorosan összefonódik a történet, egy szilárd egységet alkot, és mint egy tökéletes átélést, sodródó élményét adva a nézőnek az audiovizuális érzékeinket kényezteti. A korhű ruhákkal megkonstruált, történelmi hitelességen nyugvó történet és a páratlan milliőteremtés jellemzi a darabot. Nem a szadista vérgrófnéként is hívott szörnyeteget láthatjuk, hanem csak egy kétségbeesett asszonyt, aki sóvárog férje szerelméért, mindezt igazán szuggesztív módon tálalva. A dinamikus, többnyire a korra leginkább jellemző, verbunkos stílusú zenei betétek jól kapcsolódnak egymáshoz, a nagyívű dallamvilágot a különféle népi hangszerek megszólaltatásával érik el.

A szereplők választása is tökéletesnek bizonyult. Keresve se találhattak volna jobb Báthory Erzsébetet, mint az aranytorkú énekes-színésznőt, Benedekffy Katalint, aki remek színészi teljesítménye mellett koloratúr szopránnak is beillő hangjával kápráztatta el a közönséget. A válogatott szereplőgárda páratlan teljesítménye mellett külön említésre méltó a Kolozsvári Magyar Opera balettkarának felettébb színvonalas, élvezetes, és nem utolsó sorban modern előadásmódja, melyből egy különösen érdekes táncbetétet emelnék ki, amikor is a színpadra betolt ágyakról a kilenc lány holtteste zombiként életre kel, és álmában kísérti Erzsébetet.

[caption id="attachment_29275" align="aligncenter" width="640" caption="Fotó: Kanyó Béla"][/caption]

A témafelvetés azért is aktuális, mert még sokunkban elevenen él a 2010-es Báthory film – A legenda másik arca - eszenciájának hatása. Ahogy a film a hagyományos elképzelésektől eltérő módon ábrázolja a néhai Nádasdy Ferencnét, Nyírbátor úrnőjét, úgy a darab is ezzel a megközelítéssel szimpatizál.

A darab sikere révén, bízunk a hagyományteremtő folytatásban, hogy a magyar történelem számos meghatározó alakjának története tovább ihleti a kortárs magyar szerzőket.