Steiner Kristóf legutóbbi könyve, a Lélekbonbonok után, ahol apró szösszeneteket, tanulságos, érzelmes bonbon-momentumokat, gondolatokat osztott meg, ez az írás nagyobb lélegzetvételű, összefüggő történet. Meseszerű, mégsem mese. Mert valóban meseszerű, ahogy néhány évvel ezelőtt egy apróhirdetésre bukkant az újságban, ahol egy nő hajóútra keresett útitársat. Kristófnak kapóra jött a lehetőség. Éppen olyan élethelyzetbe került, amelyben nehéz volt tisztán látni, ezért a fizikai eltávolodás tűnt a legjobb megoldásnak. Elindult az ismeretlen nővel, akivel azonnal megtalálták a közös hangot – mivel mindkettőjüknek volt min gondolkozni, vagy éppen volt mit felejteni.

Mindamellett, hogy a könyv valós és érzelmi utazásra is visz minket, könnyed útikalauznak is tekinthető: hiszen Dél-európai országokat, városokat jár végig. Az út egyben gasztronómiai kirándulás is, mivel az ételek végigkísérik az utazást. Persze a látványosságok, a helyi specialitások mellett mégis a gondolatok vannak középpontban, amelyeket átsző a Kabbala, amely Kristóf életének egy legmeghatározóbb eleme.

Tengeri vihar, táncparkett a 70-es évek nosztalgia zenéjével, különleges pizza, különös élmények, és egy igazi barátság kezdete. Közben pedig ott a nagy kérdés. A várakozásokkal ellentétben mire kiköt a hajó, Kristóf még mindig nem találja meg egyértelműen a választ, de közelebb kerül hozzá.

A Hajónaplók érdekes, jól megírt önvallomás, minden gátlást levető őszinteséggel, teljes kitárulkozással, tanulságos történetekkel, érzelmekkel és elgondolkoztató megállapításokkal.