A híradásokban, cikkekben az utóbbi időszakban folyamatosan feltűnik E. L. James regénye: hol arról számolnak be az újságok, hogy már tervezik a műből készülő filmet (és épp kinek a neve merült fel, mint rendező), hol arról szólnak a hírek, hogy milyen újabb rekordot döntött meg a kötet, de olvashattuk azt is, hogy a Szürke ötven árnyalata miatt jövőre egyes országokban bébibumm várható.

De őszintén mondom: nem értem, hogy mire ez az őrület. Az Anastasia Steele-ről és furcsa szexuális szokásokkal rendelkező, gazdag pasijáról szóló alkotás nem rossz, de nem is akkora különlegesség, hogy ennyire fel kellett volna kavarnia az állóvizet. Az aktusokról szóló leírásokkal tarkított (nehogy azt gondolják, hogy több tucatnyi ilyen van a műben) történet pörgő, olvasmányos írás, de igazából nem több egy átlagos lektűrnél. Számtalan olyan szerelmes könyvet vettünk már a kezünkbe, amely letehetetlen, amelyet együltő helyében kiolvas az ember. A könyvekben megjelenő szex-leírások sem szokatlanok: egy-egy vámpíros regényben például sokkal durvább írásbeli ábrázolásokkal is találkoztam már.

De akkor vajon mégis mitől ennyire sikeres ez a könyv? Valószínűleg attól, hogy noha XXI. századot írunk és rengetegen szexuálisan nagyon felvilágosultnak és szabadnak tartják magukat, ez azért mégsincsen így. A tapasztalat és a sokakkal való beszélgetés még mindig azt mutatja, hogy a legtöbben igen messze állnak ettől.

A szexuális szabadság ugyanis sokak szerint kimerül abban, hogy már nem csupán misszionárius pózban, nem csupán az ágyban párnák közt „esnek egymásnak” a párjukkal, hanem különböző helyszíneken. Emellett sokak szerint az is óriási felvilágosultságot jelent, ha valaki a tévéből ismert óvszermárkák szexuális játékszerként, segédeszközként hirdetett termékeit egyszer megveszi és kipróbálja. De ez közel sem áll ahhoz, amit valójában ez az egész jelent. Amíg párok nem hogy együtt bemenni nem mernek egy szexshopba, hanem igazából el sem mondják egymásnak, hogy mi az, amit szívesen kipróbálnának, mi az, ami érdekli őket, addig felesleges bármiről is beszélni és addig egy olyan könyv, mint A szürke ötven árnyalata mindig ilyen hatást vált majd ki az emberekből.De legalább az olvasottak hatására talán elkezdenek beszélni otthon is a témáról.

A hírek egy része arról szól, hogy növekedhet a könyv hatására a terhességek száma, többen viszont megdöbbenek a nyíltságán, szókimondóságán, meglepődnek a benne használt eszközökön. Az pedig, hogy egy bilincsre, vibrátorra, kézmegkötözésre, pálcára vagy elfenekelésre az emberek ennyire rácsodálkoznak szintén csak azt jelenti: mégsem annyira felvilágosult a világ lakossága, mint amennyire azt hangoztatja.

Amellett, hogy a párok így végre elkezdenek otthon szabadabban beszélgetni a szexről, a könyv sikerének második oka az lehet, hogy minden nő vágyik egy olyan pasira, mint Christian Grey. Noha a férfinak megvan a sötét oldala (de melyik pasinak nincs?), ennek ellenére egyértelműen szereti Anát, törődik vele, a tenyerén hordozza. Ott van, amikor a lánynak szüksége van rá, értelmes, ajándékokkal halmozza el őt és az ágyban is jó. Kell ennél több egy nőnek?

Ráadásul Anastasia Steele és Christian Grey kapcsolata szerelem, vonzalom első látásra. Ana barátnője, Kate helyett megy elkészíteni egy interjút a fiatal, szemtelenül vonzó milliárdossal, Christian Grey-jel. A naiv, még szűz lány megretten, amikor ráébred, hogy akarja a férfit, ijedelme pedig még nagyobb lesz, amikor menet közben rájön, hogy bele is szeretett a furcsa szokásokkal rendelkező, irányításmániás Christianba. De Ana kedvességének, szépségének a férfi sem tud ellenállni, így elkezdődik a másikért és a közös lehetőségekért folytatott, erotikusan túlfűtött küzdelem.

A szürke ötven árnyalata mint, ahogy azt már korábban is említettem, alapjában véve egy izgalmas, könnyen olvasható mű, amely könnyed kikapcsolódást nyújt. Nem tisztán pornográf alkotás, mint ahogy azt sokan gondolnák, sokkal inkább szól a bizalomról, a kapcsolati nehézségekről, mint a puszta szexualitásról. Aki puszta, durva szexet vár, annak nem ezt a könyvet kell olvasnia, mert nem ezt kapja majd tőle.

A magyar fordításban a szent tehén, a szent szar és a basszantyú kifejezések túlzó használata némileg idegesítő. A könyvben néhol akadnak logikai bukfencek, a vége az elejéhez képest egy kicsit elkapkodott lett, de ezek igazából nem vonnak le a mű élvezeti értékéből.