Perzselő napsütés, hideg sör és a magyar zenei élet színe-java fogadta szerdán a 20. születésnapját ünneplő VOLT Fesztiválra érkezőket. A koncertek már koradélután elkezdődtek, az MR2 Petőfi színpadán a The Kolin nyitotta a sort, és próbálta a még kissé bágyadt közönséget felrázni. A háromtagú szintipop banda védjegye a feltűnő ruhában színpadra lépő énekes, aki most a közönséget egy arany flitteres nadrágban köszöntötte. Őt követte Odett, miközben a VIVA Teraszon a Haszüna együttes balkán-folk hangulatú muzsikával szórkoztatta a hűsölni vágyókat és a kései ebédelőket.

Pontban öt órakor elkezdődött a zúzás a nagyszínpadon is. A Supernem ideális nyitó zenekarnak bizonyult, ugyanis pár szám alatt sikerült az addig napon aszalódó közönséget nem csak táncra, de tombolós éneklésre is késztetnie. Az átütő sikert a Hova megy, ki? slágerrel aratták Papp Szabiék, majd folytatódott az őrület a Rendőrsztori és a Generáció alatt is. A koncert végén a közönség további két számot követelt ki magának, majd a ráadásdalok után az emberek átsétáltak az MR2 színpadhoz, ahol a Magashegyi Underground zenélt. Bocskor Bíborka szintén extravagáns öltözékeiről ismert, most egy retro piros szoknya-sárga blúz párosításban ugrálta körbe a színpadot, miközben megtudhattuk tőle, hogy „a délibábos holdvilág szappanbuborék semmi más”. A Szeplősvállnál pedig valóságos lüktető szívvé vált a tánctér az emberek ütemes ugrálása által, így a ritmust senki sem téveszthette el. Toldi Miklós ismét bebizonyította, hogy nem csak a dobokhoz, de a húros hangszerekhez, különös tekintettel a gitárokhoz is remekül ért, a hiperaktív Bíborkával közösen szökellték be a színpad egészét az utolsó nóták alatt.

A Magashegyi-zenék után következett ismét a nagyszínpad és a Magna Cum Laude, itt az emberek kicsit kipihenhették magukat. A Lehet, hogy eltört című dalt és a Vidéki sanzont a fűben ülve, sörrel a kezükben énekelték a fesztiválozók Mező Misivel közösen. Azonban a koncert végére a lírai, lassú dalokat, mint a Gondatlanságból elkövetett emberölelés, felváltották a pörgős nóták. A főnököm, a Színezd újra, és végül a Pálinka dal alatt már senki sem ücsörgött a földön.

A nap folyamán a Blikk színpad a rockerek birodalma volt, a Blind Myself, a Deák Bill Blues Band, a Lord és a Pál Utcai Fiúk után - változtatva az addigi tematikán - színpadra lépett a Bëlga is.

A Heaven Street Sevennek nem csak a vele egy időben koncertet adó Lorddal és a Lostprophets-szel, de a foci-Eb soron következő spanyol-portugál rangadójával is fel kellett vennie a versenyt. (Hasonló helyzetben volt Julio Iglesias budapesti koncertjén, erről itt olvashattok - a szerk.) A VIVA teraszon élőben sugárzott mérkőzést nagy érdeklődés övezte, és akik csak későn kaptak észbe, bizony már be sem tudtak jutni, az emberek így egymás hegyén-hátán ülve vagy állva nézték a rangadót.

A nap utolsó két magyar zenekara, amelynek koncertjére mi is ellátogattunk, a 30Y és az Ocho Macho volt. Előbbi bár éjfélkor lépett színpadra, a hangulatra vagy elcsigázott közönségre egyáltalán nem lehetett panasza. A Bogozd kin a táncolóknak ismét olyan érzésük lehetett, mintha nem is ők ugrálnának, hanem a tánctér ugrálna alattuk, és a Dadog alatt ez az érzés csak tovább fokozódott. Egy óra negyven perckor a Blikk színpadon az Ocho Macho zárta a szerdai koncertsorozatot, akik által belekóstolhattunk egy kicsit a reggae életérzésbe is.

A VOLT Fesztivál első napja után tehát senkinek nem lehetett hiányérzete, hiszen a remek magyar fellépők mellett olyan külföldi együttesek is színpadra léptek, mint a The Parlotones, a Snow Patrol, a Lostprophets, valamint a dubstep nemzedékének legkúlabb előadója, Skrillex is. Akinek van egy kis szabadideje, mindenféleképpen látogasson ki a vasárnapig tartó fesztiválra, mert rengeteg minőségi programban lehet része a Soproni-hegység csodás környezetében.