Megsárgult képek 1965 viharos nyaráról: amikor anyád megszökött otthonról az elemes lemezjátszóval meg egy Françoise Hardy-lemezzel, és először csókolózott egy fura cserkészfiúval, akiért akkor bármit feladott volna. Emlékek arról, amikor még egy árva kis okostojás után kajtatott egy teljes cserkésztábor, egy megkeseredett rendőr és a gyámügyes főnéni.

A Tenenbaum, a háziátok (és nagyjából összes filmje) hagyományait követve Wes Anderson megint egy szeleburdi család fotóalbumába lapozott bele a Holdfény királyságban: Bishopék családi vihara egy New England-i kis sziget nyugodt életét bolygatja meg. Igaz, a sajátjukat annyira nem, ennyi abszurditás nekik még tökéletesen belefér.

Tényleg, mintha Tenenbaumék tértek volna vissza a vászonra másfél óra erejéig: a lázadó kamaszlány, a megszámlálhatatlan testvér, akik mellett észrevétlenül, de annál nagyobb lelkesedéssel bújik meg a szomszéd fiú, hogy hebrencs szüleik helyett együtt próbálják meg felnevelni magukat. Gyorsan tegyük is hozzá: kisebb-nagyobb sikerrel.

A családi ház határain túl viszont most a díszletek mások: a nagyváros szokásos őrült alapzaja helyett helyszínül választott szigeten az évi rendes hurrikánon és az iskolások színielőadásán kívül soha nem történik semmi. A ház viszont ugyanazt a melegséget árasztja, amiért mégis érdemes időről időre visszatérni.

A sztárparádéból tényleg nem hiányzik senki: az Anderson-filmek állandó szereplőjének számító Bill Murray-n kívül itt van Edward Norton, Francis McDormand, Tilda Swinton, Harvey Keitel és Bruce Willis, aki a fehér zoknijával, a ritkás hajával (!) és a komplexusaival együtt olyan szerethető figurát játszik, amilyet talán még sosem.

Wes Anderson rajongói nem fognak csalódni a Holdfény királyságban, azoknak pedig, akik még nem találkoztak ezzel az abszurd világgal, jó kiindulópont lehet a film. Ha viszont bárki a történet hallatán mély drámára számít, inkább kerülje el, bár a kifakult képek mögött igenis mélyre tud hatolni a rendező, miközben továbbra is azt kutatja, miért is olyan jó egy családhoz tartozni.