A Garbage első lemeze 1995-ben látott napvilágot, az együttes nevével megegyező címmel, és váratlan siker lett. A legismertebb daluk talán a The World is Not Enough, amely James Bond-film betétdala is lett. A csapat karrierje szépen ívelt felfelé, mígnem a 2005-ben kiadott Bleed Like Me után egy jó időre eltűntek a közönség elől, hogy aztán hét évvel később egy igazán ütős koronggal térhessenek vissza. A Not Your Kind of People a banda tagjainak bevallása szerint zeneileg a 90-es évekbe kanyarodik vissza, amit azonban a hallgató nem feltétlen érez a lemezen. Friss, modern albumot vehet a kezébe az, aki megveszi a Garbage új korongját.

A lemez, ahogy azt a korábbi CD-k esetében is megszokhattuk, több stílust ötvöz, ami igazán jót tesz az anyagnak. Lendületes, változatos kiadvány, amelyet nem csak azok kedvelhetnek, akik korábban is rajongói voltak a bandának. Ezzel a lemezzel az együttes új közönséget is szerezhet magának.

Tizenegy dal, tizenegy teljesen különböző szerzemény, amelyekben azonban egy közös dolog mindenképpen van: az énekesnő, Shirley Manson hangja mindegyikben tökéletes.

Az első szám, az Automatic Systematic Habit még kicsit visszafogottabban indít, de néhány pillanat eltelte után a banda igazán a húrok közé csap. Az általunk legkedveltebb dal a Blood for Poppies, nem véletlen, hogy ehhez készült az első videoklip is. A lemez címadó dala, a Not your kind of People gyönyörű, lágyabb dal, de a korongon található balladák is telitalálatok. Igazából nem lehet egyik nótáról sem azt mondani, hogy kiemelkedik a többi közül, mert mindegyik letisztult, remekül kidolgozott, különböző stílusú szerzemény, amelynek megvan a maga szépsége.

A szövegek, mint ahogy azt a Gargabe-tól megszokhattuk, szókimondóak, de nem vulgárisak. A banda most sem csak a levegőbe, a korábbi kapcsolataikról írta dalait, hanem szokás szerint kritikát fogalmazott meg az egyes szerzeményekben.