Hol vannak a hűség határai? Mi számít megcsalásnak? Ki a csábító és ki az áldozat? Ezeken a kérdéseken sokszor elgondolkodunk az évek folyamán, de a válaszokat nem mindig sikerül megtalálnunk. Massy Tadjedin sem próbál megfelelni rájuk, inkább részletesen bemutatja, hogy egy egyszerű flörtből hogyan jutunk el az ágyig, hogy egy régi szerelem milyen kísértést jelenthet a jelenben is.  Jo (Keira Knightley) és Michael (Sam Worthington) boldog, kiegyensúlyozott házasságban élnek, az évek alatt az izgalom talán kicsit kiveszett a kapcsolatukból, de helyette létrejött valami sokkal fontosabb: a szeretet. Az élet azonban megkísérti mindkettőjüket. Laura (Eva Mendes) a szexi új kolléganő nem csak szűk ruhákban feszít, de szeme is van a pasikhoz, így nem csoda, hogy feltűnik neki a sármos Michael. A probléma azonban ott kezdődik, mikor mindez szemet szúr Jónak is egy vállalati partin. Féltékenység, veszekedés, kibékülés.

Akár itt vége is lehetne a történetnek, de akkor hogyan válna a film tökéletes iskolapéldájává a hű(tlen)ségnek. Másnap Michael üzleti útra indul, természetesen megy Laura is. Jo pedig összefut a kávézó előtt régi szerelmével Alex-szel (Guillaume Canet). Ismerős helyzet mindannyiunknak: az emlékek előtörnek, és az ember kicsit megszédül tőlük. Az események láncolata pedig kezdetét veszi. Számtalan ponton szállhatott volna ki mind a négy fél, elkerülve a sérüléseket. Hiszen itt nem csak egy párról van szó, hanem négy ember vonzalmáról. Laurát és Alexet nem lehet egyszerűen beskatulyázni mint gaz csábítókat; Michael és Jo sem áldozatok, akiket legyőztek a hormonok. Mind a négyen csábítók és áldozatok egyszerre, ezért nem tudunk haragudni igazán egyikükre sem.

Tadjedin első rendezésében egy rendkívül "életszagú" filmet készített. Szereplői ugyanolyan emberek, mint mi magunk. Flörtölnek, kacérkodnak, elbizonytalanodnak és olykor hibáznak. A színészek pedig remekül megformálják a karaktereket, ezért is örömteli, hogy a 2010-es filmet végül a magyar mozikban is bemutatják május 24-én. A Tegnap éjjel a romantikus drámák egyik gyöngyszeme, amit kár kihagyni, hiszen végre nem idealizált hősök szenvednek a vásznon túldimenzionált problémáktól.