Az 1981-es Fase című darab megszületése valódi tánctörténeti pillanat volt: Keersmaeker ezzel a duettjével tette le a névjegyét a táncművészet területén és indult el azon az úton, amely mára a világ legfontosabb koreográfusai közé emelte őt - mondta el Szabó György, a Trafó ügyvezető igazgatója hétfőn. Mint hozzátette: mindez meghatározó mérföldkő volt a korabeli belga tánckultúra számára is. Amit Pina Bausch (1940-2009) német koreográfus jelentett a hetvenes években, azt a következő évtizedben a bárónői címmel is rendelkező Keersmaeker képviselte.
A belga koreográfus már a kezdetektől fogva erősen kötődött az akkoriban igen népszerű amerikai minimál zenéhez. A műfaj kiemelkedő képviselőjeként tisztelt Steve Reichtől később nagyon sok művet feldolgozott. Ez a zene a fáziseltorlódásokra épül, de kicsit mindig változik benne valami és jelentősen merít az afrikai zenéből, amely az európai fül számára elég monoton - mutatott rá Szabó György.
Reich rendszerbe szedte az általa megálmodott apró változást, ezáltal felfoghatóvá és érzékelhetővé téve ezt a zenei világot. Keersmaeker ugyanezt csinálta a táncban, de korántsem a zenét akarta lemásolni, hanem olyan mozdulatsorokat épített fel, amelyekben szintén megjelenik ez a változás, rendkívül strukturális táncot eredményezve - tette hozzá. A Fase című produkcióban olyan, szinte matematikai képletként kiolvasható elmozdulások jelennek meg a színpadon, amelyekből egy önálló és különleges koreográfiai nyelvet épített fel az alkotó. Ezt a komplett nyelvezetet pedig nüansznyi fogásokkal tette igazán élvezhetővé, olykor viccessé, fiatalossá és lazává varázsolva. A közönség így valóban hús-vér embereket láthat a színpadon.
A két táncosra írt koreográfiában a norvég származású Tale Dolven, a Rosas társulat állandó művésze lesz Keersmaeker partnere. (A társulat többi tagja eközben Párizsban lép fel). Annak ellenére, hogy duettről van szó, a fényjáték miatt olykor mégis négyen táncolnak a színpadon. A megjelenő árnyék még jobban felerősíti a Steve Reich minimalista zenéjére való reflektálást: a produkcióban olyan neves darabok szólalnak meg, mint a Piano Phase, a Come Out, a Violin Phase és a Clapping Music.
"A minimalizmust sokan nem szeretik, pedig ez az élet zenéje. Minden nap felkelünk, kávézunk, ebédelünk és dolgozunk: gyakorlatilag az élet egy nagy repetíció, de közben mindig változik is benne valami. A minimál zene pont ezt jelenti meg, csak ma már más ritmusban éljük az életünket és kicsit eltávolodtunk ettől a zenétől" - vélekedett Szabó György.
Az előadáshoz kapcsolódóan a Trafó két programot is szervez a közeljövőben annak érdekében, hogy közelebb hozza a közönséghez az olykor "idegennek tűnő" kortárs művészetet. Május 16-án Molnár Szabolcs zenetörténész, kritikus tart előadást Steve Reich műveiről, valamint Tale Dolven várja repertoár-mesterkurzussal a profi és haladó táncosokat.
Az elmúlt néhány évadban a Trafó számos világsztárt látott vendégül a 200 százalék tánc elnevezésű sorozat keretében. Igazi kortárstánc-legendák léptek és lépnek színpadra Budapesten a sorozat kedvéért. A Rosas mellett olyan kiváló koreográfusok és társulatok munkáit láthatta a hazai közönség, mint a brit Wayne McGregor és a Random Dance, a szigetországi Russell Maliphant, az izraeli származású, Franciaországban élő Emanuel Gat és a kanadai Crystal Pite.
Forrás: MTI
Kommentek