Jefroszinyija Kersznovszkaja értelmiségi család leszármazottjaként már úgy született, hogy személyes múltja és jövője magában hordozta a tragédiát. Felmenői közül sokan kiemelkedő szerepet töltöttek be hazájuk történelmében, de ahol véget ért az értelem uralma, ott elkezdődtek megpróbáltatásaik. Már gyerekkorában is meg kellett ismerkednie az állandó menekülés életmódjával, de a szovjet hatalomátvétel után jött az igazán drámai fordulat. Sok honfitársához hasonlóan elűzték házából, ahol édesanyjával élt, de sok honfitársával ellenben nem volt hajlandó sutba dobni becsületét és az igazsághoz való feltétel nélküli ragaszkodását. Hasznos állampolgára akart lenni hazájának, de a szovjet "etikában" mást jelentett a hasznosság, így Jefroszinyija nem kerülhette el a szibériai száműzetést. Mégis mindvégig megmaradt embernek, és később tizenkét vastag füzetben, hétszáz saját készítésű rajz kíséretében mesélte el történetét.

A memoár először 1990-ben jelent meg, egy orosz hetilap néhány lapot közölt abból a sok százból, amely egy addig ismeretlen orosz nő visszaemlékezéseit tartalmazza. Sok-sok év után végre a magyar olvasóhoz is eljutott Kersznovszkaja műve, amely elsősorban a bátraknak és elszántaknak ajánlott. Nem csak azért mert egy rendkívül hosszú és nehéz olvasmányról van szó, de azért is, mert a regény minden lapját átitatja a szerző múltja.

Talán túlságosan patetikus lenne vérről és könnyekről beszélni, de valahogy mégis elkerülhetetlen. Az olvasót nem hagyja érintetlenül egy történetfoszlány sem, különösen a szerző írói stílusa miatt, amely személyessé és átélhetővé teszi a regényt, különösen ha nőként olvassuk. Szenvedésekről ugyanis sokkal "könnyebb" úgy olvasni, ha azok elszenvedőjeként egy erős férfit képzelhetünk magunk elé, aki néha-néha megtörhet, mégis megmarad férfinak. Kersznovszkaja ezt a falat söpri el már regénye első lapjain. Éppen ez lehet a Mennyit ér egy ember? egyik legfontosabb üzenete: a tragédia mindenkit egyenlővé tesz, egyedül egy kérdést hagy nyitva - megmaradni embernek vagy megszüntetni a fájdalmat. Mert a haláltáborok, börtönök és kényszermunkatáborok világában semmi más nem számít.

A főhős jelleme így emelkedik ki környezetéből. Nem hagyta megnyomorítani magát, mindvégig megmaradt annak, aminek nevelték: józan európainak. Így egyfajta tükröt is tart az olvasó elé: mi mit áldozunk fel ugyanezért? Nem léphetünk ki a történelemből, de nem is kell benne élnünk. Anyaszült meztelenül, hidegvérű katonák perverzióinak kiszolgáltatva, éhezve, halálra dolgoztatva megmaradni embernek.

Mély sóhajtásokkal olvasható regény, amely személyes életünkre nézve, lélekbevágóan teszi fel a kérdést, amelyet kicsinyes problémáink már banálissá tettek, döntenünk mégis nekünk kell:

Mennyit ér az ember?

Jefroszinyija Kersznovszakja regénye a Mérték Kiadó gondozásában jelent meg.