Závada Pétert előbb ismerték a slam poetry rajongói, mint a kortárs irodalom szerelmesei. Bár ez sem igaz teljesen, hiszen a mostani magyar írók közül sokan édesapja barátai, de az Akkezdet Phiai formáció új megvilágításba helyezte a regényíró fiát. Péter jókor csöppen a rap és a slam világába, a formáció hamar nagy népszerűségre tett szert. Így történt az is, hogy Simon Márton író a Libri Kiadó szerkesztőjeként felkereste, hogy kiadják az együttes szövegeit. Závada Péter ekkor mutatta meg saját verseit Simonnak, aki akkor hiányolta a versekből a személyességet és a szükséges kockázatokat. Az ifjú költő pedig megfogadta a tanácsot.

Így született meg az Ahol megszakad című kötet, amelynek születését olyan írók bábáskodták végig, mint Parti Nagy Lajos és Darvasi László. Mint említettem, Péter amúgy is gyerekkora óta ismeri az irodalmi élet legjelentősebb figuráit, a prózaíró édesapa viszont csak a Holmi irodalmi portálon való megjelenés után olvasta először fia verseit. Az kérdés, hogy Péter szándékosan választotta-e a lírát, így elkerülve a kritikusok kényszeres összehasonlítgatását apja műveivel, de az bizonyos, hogy első verseskötetére egy rossz szavunk sem lehet.

Az Ahol megszakad verseiből visszaköszönnek az író kedvencei: Parti Nagy Lajos, Pilinszky János, vagy éppen Petri György, de nem tagadhatja le Tóth Krisztina hatását sem. A felsoroltak közül leginkább utóbbi írói világát fedeztem fel a versekben, és nyugodt szívvel állíthatom, hogy aki szereti Tóth Krisztina műveit, szeretni fogja Závada Péter költeményeit is.

Závada Péter nem törekszik monumentalitásra, nem vonul a költészet elefántcsont-tornyába, hogy magányába zárkózva elmélkedjen az élet nagy és általa érintetlen dolgairól. A verseket a mindennapok ihlették, annak színei és mozdulatai, emlékei és reményei. Megtaláljuk benne az elengedést és a szorítást, az istenkeresést és a felfedezést. Mindezt pedig teljesen érthető, feldolgozható, és ráadásul szellemes formában teszi. Minden verse alatt ott találjuk a hümmögést, amellyel mi magunk köszöntjük  a mondanivalót. Néha mosolyogva, néha csak úgy legbelül bólintva.

Összességében olyan kötet, amely könnyedén megállja a helyét a kortárs lírában, és talán Závada Péter nem csak egy rövid kitérőt tett a slam-poetry világából.
Ahol megszakadt, ott folytathatná, ahogy az "aszfaltvarró gép szaggatta a fehér öltéseket az országút szurokkabátján.

A szív helyén

Tegyél ki úgy az ébredő betonra,
tömött, precíz sorokba rendszerezve,
akár a tér kofái hajnalonta
a nektarint a műanyag rekeszbe.

Ott, hol a nyár édes fügéit méri,
árnyékokkal bújócskázik a reggel.
Tegyél ki úgy az ébredő betonra,
a szív helyén egy műanyag rekesszel.