Három főhősünk, Raphael, Gardo és Patkány nem átlagos kiskamaszok: az iskola és a délutáni focizás helyett ők az egész napjukat a város határában elterülő, elképesztő méretű szeméttelep átvizsgálásával töltik. Nem jókedvükből turkálnak a válogatott gusztustalanságok között, ők, és még rengeteg hozzájuk hasonló, kisebb-nagyobb gyerek így keresi meg a kenyérre valót sokszor nem is csak önmagának, de az egész családjának. Ez az életmód nem tartogat túl sok lehetőséget, még az olyan, okos és talpraesett gyerekeknek sem, mint az említett három barát. Ám ez a reménytelenség egy csapásra megváltozni látszik, mikor Raphael egy pénzzel, iratokkal és egy titokzatos térképpel teli táskát talál a lomok között. Igen ám, de a felfedezés nem marad titokban és a rendőrség is gyanúsan vehemens érdeklődésbe kezd. Ezért a fiúk, akik tizenvalahány évük alatt legalább háromszor annyi élettapasztalatra tettek szert, mint korabeli társaik, a saját kezükbe veszik az irányítást, és megpróbálják felgöngyölíteni az ügyet. A rengeteg szereplőn átívelő történet pedig, minél inkább kibontakozik, annál bonyolultabb lesz, és annál magasabbra ér.

A brit Andy Mulligan sodró lendületű regénye kifejezetten filmre illő képekkel dolgozik, nem is csoda hát, hogy a megfilmesítési jogok azon nyomban el is keltek. A szövevényes, de nem követhetetlen, és nem túlzottan valóság-idegen sztori mellett a szerethető és remekül megírt szereplők, és az érdekes elbeszélésmód teszi igazán élvezetes olvasmánnyá a Trasht. A három fiú történetét ugyanis fejezetenként más-más szereplő meséli el, kvázi összesített naplók, interjúk és visszaemlékezések egymás mellé rendezésének tűnik, de ahelyett, hogy kaotikus lenne tőle, inkább izgalmasabbá teszi. Így ugyanis több szempontból látunk bizonyos eseményeket, a karaktereket sem csak a saját, de a barátaik és olykor az ellenségeik szemén keresztül is megismerhetjük. Nem mindentudó erőként lebeg a figurái felett az író tolla, hanem rajtuk keresztül szól az olvasóhoz, így csak még inkább fokozva a feszültséget, hiszen sosincs olyan pont, amikor többet tudunk, mint maguk a fiúk. A történet kifutása igaz nagyvonalakban sejthető, de mind a végkifejlet, mind az odáig vezető út tartogat meglepetéseket.

Miközben a rejtély végig fenntartja az érdeklődésünket és együtt izgulunk, félünk és nevetünk a főhősökkel némi társadalomkritikát is kapunk. A szegények és gazdagok között mérhetetlen szakadék tátong, a külföldieket módszeresen átverik a hatóságok, a rendőrség és a politikusok szinte kivétel nélkül sárosak, aki pedig fel mer szólalni a rendszer ellen, az rácsok mögött végzi. Képzeletbeli országban járunk ugyan, de nem nehéz elhinni, hogy a valóságban sem lehet nagyon más a helyzet jó pár fejlődő országban, hiszen az egész könyv inspirációja is a szerző manilai tapasztalataiból ered. Érdekes és őszinte képet fest ezekről a számunkra leginkább talán csak a meseszerű szappanoperákból ismerős helyekről, csak nem éppen a gazdagok és szépek oldaláról. De ez a vonulat nem tolakodó, nem moralizáló, egyszerűen csak ebben a közegben játszódik a cselekmény, a kettő együtt jár.

Nem habkönnyű, de nem is szívszaggatóan kemény könyv a Trash, egy érdekfeszítő történet, amit érdemes volt elmesélni, és ugyancsak érdemes elolvasni is.