Adott egy világhírű orvos és diagnoszta, valamint ekkor még nem világhírű páciense: Friedrich Nietzsche. A regény kettejük találkozásairól szól,  a filozófus egy olyan korszakában, amikor migréntől, depressziótól szenvedett, és mindez magánéleti problémáival keveredett. Barátai aggódni kezdtek érte, amikor szuicid hajlamokat véltek felfedezni a korán nyugdíjba küldött professzoron, és végső elkeseredésükben kérték meg Josef Breuert, aki egy új, úgynevezett beszélgetős terápia kidolgozásán munkálkodott. Azt azonban kevesen tudják, hogy az orvos éppen munkája miatt kavart nagy vihart családjában, házassága meghidegült, és kutatására ezért sem felesége, se saját maga nem néz már jó szemmel. Aztán valahogy mégis minden máshogy alakul.

Veszélyes és kiszámíthatatlan, ugyanakkor kíváncsiságunkat magunkénak tudó utazásra hív az Amikor Nietzsche sírt című regény. A szerző valós szereplők valós körülményeit gyúrta össze egy fiktív történetté, amelyet nagyon élvezhető stílusban írt meg. Breuer és Nietzsche feltehetőleg soha nem találkozott, és a beszélgetéseik nyomán kialakult pszichoterápia is egy későbbi korszakban kialakult módszer.

Mindez az olvasót egy percig sem zavarja, az orvos és a professzor találkozásai tele vannak a mindannyiunkat érintő kérdésekkel. Mi értelme van a szenvedésnek, mi a barátság, mit jelent szeretni és szeretve venni, és hol van ezekben az emberi szabadság határa? Azt mindenképp meg kell jegyezni, hogy a könyvet azoknak ajánljuk, akik szívesen gondolkoznak ezekről filozófiai és orvosi értelemben is, és nem várnak csöpögős drámázást a cselekményben. A regény ugyanis sokkal több teret ad annak a belső utazásnak, amit két ember él át megismerkedésük és barátokká válásuk közben.

Mire az utazás és a könyv végére érünk, nem csak ezzel a belső utazással leszünk gazdagabbak, de élvezhető és emészthető formában megismerkedünk Nietzsche filozófiai alaptételeivel, és annak gyökereivel (ez utóbbi valószínűleg írói fikció, de hihető változat).

A regény a Park Kiadó gondozásában jelent meg.