A Szörényi–Bródy szerzőpáros nevéhez ez a mű is pozitív mérleggel kerül majd be, ebben szinte biztos vagyok. Arra azonban figyelmeztetnünk kell mindenkit: ne úgy menjen a színházba, hogy egy új István, a királyt akar látni, mert akkor csalódni fog. A Veled, Uram! a szülők első gyermekénél már egy modernebb korban született, ezáltal kifinomultabb előadás: a XXI. századi technikának megfelelő díszlet, fények, gyönyörű jelmezek erősítik a jó dalokra épülő darabot. Persze a sikerhez szükség van jó koreográfiára és még jobb énekesekre is, szerencsére ez is adott. Mindössze egy-két helyen hibádzik a kép, bár ez esetben csak arról a szereposztásról beszélhetek, amelyet én láttam. Ekkor István Sasvári Sándor alakította, akivel nincs semmi probléma, szerencsére újra jó formában van, helyén is való az, hogy a király bőrébe bújik. Gizellaként Füredi Nikolett is tökéletes alakítást nyújt, Feke Pál Vászolyként brillírozik, Janza Kata minden gond nélkül hozza a tőle elvárt színvonalat, akárcsak Vágó Bernadett, akinek gyönyörű hangja és dala sokáig visszhangzott még a fülemben az előadás után. Szomor György Tordát kelti életre, ő is hihetetlen formában van, soha nem gondoltam volna, hogy ilyen hangokat hallok majd egyszer a torkából, le a kalappal! Öröm Németh Attilát is újra látni a színpadon (Aba Sámuel), aki szintén hibátlan alakítást nyújt.

Ahol viszont hibádzik a dolog, az Imre herceg, amiért kár, hiszen az első felvonásban nagy szerepe van, több dallal, amelyek hiába jók, nem tudnak érvényesülni az előadó személye miatt. Kádár Szabolcs hangja és játéka is gyenge: ezt adott esetben egy egyszerű darabban, középszerű énekesek mellett még nem is biztos, hogy észrevennénk, azonban olyan erős, jó hangú művészek mellett, mint a fent említettek, ez igencsak kiütközik. A Vágó Bernadettel közös duettben egyszerűen nem tud érvényesülni, az előadása meg sem közelíti Bernadett hangjának és éneklésének erejét. Sajnálom ezt, mert egy erős hangú, jól megformált Imrével még kiemelkedőbb lehetne ez a produkció. A Veled, Uram! másik vérző sebe Mészáros Árpád Zsolt játéka. Az Orseolo Pétert alakító Mészáros ripacs, túljátsza a szerepet. Mielőtt bárki követ vetne rám leszögezem: semmi bajom Mészáros Árpád Zsolttal, sőt, a hangja most is kitűnő, de a játéka sok. Amíg ez a fajta karaktermegformálás a Rómeó és Júliában Benvolióként megfelel, addig ebben az előadásban nem állja meg a helyét.

Szintén meg kell említeni, hogy noha a szerzemények jók, egy elképzeléssel azonban nem értek egyet: a Himnuszt nem kellett volna belecsempészni ebbe a darabba, mert egy jó néhány száz évvel később született szerzeménynek semmi keresnivalója ebben a műben.

Összességében azt mondhatom, hogy ismét egy olyan magyar zenés színházi darab született, amelyet érdemes megnézni, amelyre én is bármikor újra beülnék. Azt mondják, a két szereposztással két szinte teljesen különböző darabot láthat a néző, így a másik, többek között Földes Tamás, Homonnay Zsolt, Geszthy Veronika, Nádasi Veronika, Barkóczi Sándor szereplésével készült előadásra még én is kíváncsi vagyok.