Nagy reményekkel vágtam neki Inczédy új könyvének, de csalódnom kellett. A könnyed esti szórakozást ígérő rövidke, alig 180 oldalas regényt utólag leginkább az őskáoszhoz tudnám hasonlítani.

A történet alapja egy emberrablás, pontosabban Géza bá' elrablása, aki megírta a tizenkét kötetes Nemlétező Szavak Enciklopédiáját. Az ő megmentésére siet Pötyke, Rudi, Endre és a végén Mártika is. Egy japán szamuráj, Takeshi és gyönyörű, perverziókra kapható gésalánycsapata alkotja az emberrablók bandáját. Szerepel egy láthatatlan atom-tengeralattjáró is a regényben, valamint Atlantisz, - ami valójában a mennyország, - és egy szamár, aki pedig nem más, mint Isten. Mindezt káromkodással, rengeteg drogozással és egy kis szexszel színesíti Inczédy.

A könyv elején még bizakodtam, hiszen az „in medias res” kezdés pörgős, akciódús szórakoztatást ígért, azonban hamar rá kellett jönnöm, hogy bár üldözésből és menekülésből nincs hiány, de mindez teljes mértékben kidolgozatlan és elnagyolt. A sablonos szereplők: a balek, a díler, a rafkós menedzser, a csodabogár és a teljesen elmebeteg japán szamuráj története kiszámítható. A vége felé már egyenesen várja az ember az újabb sablonos megdöbbenést nem keltő fordulatot, ami Atlantisz képében meg is jelenik. A mennyországot szimbolizáló elsüllyedt város és az álmodó lelkek gondolata alapján egy dolog biztosan leszűrhető: Inczédy kedvencei között szerepel a Mátrix és a James Bond-filmek.

Fiatalos stílus és lendület jellemzi a Nemlétező Szavak Enciklopédiáját, de az író kreativitása túlzásokba csapott át, így leginkább egy bódult tudatállapotban megírt agymenésre hasonlít. Egy őrületes buli végén, hatalmas vidámságra adhat okot, ha elkezdi valaki felolvasni, azonban egy átlagos estén, vagy akár reggel a metrón munkába menet, egyszerűen csak fárasztó Inczédy erőlködése.

A Nemlétező Szavak Enciklopédiája az Ulpius-ház Kiadó gondozásában jelent meg.