[caption id="attachment_21468" align="alignright" width="270" caption="Fotó: Dömölky Dániel"][/caption]

Horace McCoy regényét a Vígszínház stábja teljesen átdolgozta, mindössze a kerettörténet és az üzenete maradt meg. Ez utóbbi pedig nem kevés. A cselekményt a nagy gazdasági válság ideje helyett a mába helyezték, az egészet a mai trendeknek megfelelő környezetbe ültették: a szereplők egy maratoni – akár több hónapig is tartó – táncversenyre érkeznek Csopakra. A versenyt természetesen a tévé is közvetíti. A táncos valóságshow tétje nagy: a győztes 10 millió forintot visz haza. Az indulók között mindenféle karakter megtalálható: Devecserről érkező páros, akiknek a hölgytagja nagypocakos terhes, fiatal, plaza cica típusú menő lány, a kevésbé menő pasijával, vak táncos a feleségével, a színházából igazgatóváltás miatt kiesett művésznő és még sorolhatnánk… Van itt minden, ami egy ilyen show-ban általában megtalálható.

[caption id="attachment_21470" align="alignleft" width="214" caption="Fotó: Dömölky Dániel"][/caption]

A nagy szereplőválogatás után elindul az életre-halálra szóló tánc. Mindenki bedob mindent, amit csak lehet, semmi nem számít. De persze alapból ez nem elég, így a program készítői egy kicsit manipulálnak a dolgon, némileg „kínozzák” a versenyzőket, hiszen a cél szent és sérthetetlen: nézőket kell generálni, minden áron. Csak így lehet fennmaradni, bevételt szerezni. Az egyének nem számítanak, dráma kell. Az érdekli a másik embert.

Ezt a sajnos igaz tényt kendőzetlenül, jó zenékkel, jól megválasztott táncokkal, és remek színészi alakításokkal tolja az arcunkba a Lovakat lelövik, ugye? Igazi mai kórkép hazánkról, kérdés, hogy szeretik-e az emberek, ha ilyen szinten tükröt tartanak eléjük? Értékelik-e ezt?

Eszenyi Enikő remekül választotta ki színészeit az egyes karakterek megformálására. Csupán egy-két olyan szereplő volt, akivel annyira nem elégedtünk meg. Bata Éva és Lengyel Tamás tökéletes páros a két főszerepre, helyesek, szépek, fiatalok, akik tökéletesen át tudják éreztetni a nézőkkel azt, mivel küzdhetnek sokszor a mai 20-as, 30-as korosztály tagjai. Hogyan sodródnak az árral olykor-olykor.  De a versenyzők közül ugyanígy hibátlan a terhes anyát megformáló Majsai-Nyilas Tünde alakítása is, akárcsak Hegyi Barbaráé, vagy Hegedűs D. Gézáé. Pindroch Csaba a show műsorveztőjének bőrébe bújik, zseniálisan csinálja. Csőre Gábor a verseny, érzelmek nélküli menedzserét kelti életre, igazi gyökér ha kell, akit lehet utálni.

[caption id="attachment_21469" align="alignright" width="300" caption="Fotó: Dömölky Dániel"][/caption]

Szőcs Artúr ez alkalommal a táncokhoz a zenéket szolgáltató együttes énekeseként jelenik meg a színen: az előadásban számos magyar szerzemény felcsendül, a néző pedig megdöbben, hogy milyen remekül tudnak énekelni a Víg színészei. A zenékkel kapcsolatban érdekes tény – ami újabb remek húzás a darab készítői részéről –, hogy olyan dalokat választottak, amelyek nem folynak éjjel-nappal a kereskedelmi rádiókból, nem mainstreamek. A programban Emil Rulez, Kispál és a Borz, Quimby nóták csendülnek fel, de elhangzik a Hazám, hazám című Bánk bán nagydal is. Érdekes kontrasztot alkotnak a zenék, amelyek a hétköznaokban jellemzően nem a kereskedelmi televíziókban hallhatók.

A táncok is rendben vannak: Duda Éva, Budai László és Ifj. Zsuráfszky Zoltán hármasa nagyon jó munkát végezett.

A minimál díszlet (időnként toi-toi wc-k, vas ágyak), a táncos-énekes részeknél a háttérben a magasban ülő zenekar, mind-mind helyén vannak, a néző egyedül a színészekről vetített képekkel nem tud mit kezdeni, egészen az előadás végéig, amikor is rájön: az egész lelkek állapotának leképezése, amelyek a végén a mennybe mennek.