Bevallom, nem hittem volna, hogy a Főnix Művészeti Műhely közönsége ennyire szereti a borzongást, de úgy tűnik, fogékonyak a szürreális játékra, ezért is került újra műsorra a Megszállottak. Ez nem egy licencelt mű, saját alkotás, a rendező, Baku György tollából, aki ihletet merített például az Amerikai pszichóból, illetve néhány Stephen King-novellából. Egyébként is van egy "diszkrét bája" annak, ha az ember kőszínház helyett stúdiószínházba megy, ennek a műnek pedig abszolút az RS9 Színházban a helye, mert a szűkös pincehelyiség ráerősít a darab hangulatára.

A történet nem bonyolult, viszont érdekes: egy pszichoterapeuta-író rendelőjében egymást váltják a betegek, akik mindannyian gyilkosságok elkövetését próbálják feldolgozni - persze még az elején járnak, úgyhogy a lüktetés, a feldúltság még bennük van. Az egyes eseteket összekötő kapocs maga a félelem érzete, a félelem dinamikája és természete. Félelem a mellőzöttségtől, az alkalmatlanságtól, a gyengéd érzelmektől és a viszonzatlanságtól... félelem a sikertelenségtől. Ahogy bomlik ki a történet, a végén állnak össze a dolgok, és bár az utolsó 5-10 perc a darab kulcsa, nem árulhatjuk el a "slusszpoént", így azt sem, hogy milyen újszerű (igen, talán állíthatom ezt) dramaturgiai megoldással tárul fel a néző előtt a történet végkifejlete. A rendezés egyébként is lépést tart a korral és a technikával: a páciensek gondolatait például filmre vett és kivetített jelenetrészekkel mutatták be, a hangok, a zene pedig néhol megnyugtató, máskor pedig magában hordozza az elmebaj hangjait...vagy csak azt hisszük?

A szereplők félelmei mellett a nézőre is rátapad mindez. Mintha az emberek szívesen éreznének félelmet, talán szükségük is van rá ahhoz, hogy viszonyítási alapot adjon a biztonságérzethez, amit tulajdonképpen teljes mértékig sohasem érhetünk el. Aki pedig az előadás után kilép a színházból, nem csak a szereplők félelmeit ismerheti fel magában, de az is végigfut az agyán, hogy mit tenne, ha saját magán pszichoid jegyeket fedezne fel. Felfedezné egyáltalán?

A szereplőgárda számára hálás műnek titulálható a Megszállottak, hiszen markáns különbségeket biztosít a karakterek között, a színészek pedig egytől egyig a hozzájuk leginkább illő bőrébe bújhattak. Ettől lesz élő, borzongató, de nem veszélyes az előadás.