Tavaly ősszel, az akkor Koppenhágában rendezett World Music Expo (WOMEX) nyitásaként kapott lehetőséget a Hangvető csapata, hogy egy, az expo szabályainak megfelelően 60 perces műsort állítson össze. A feladat nem volt egyszerű: megmutatni a Magyarországon virágzó zenei és kulturális sokszínűséget, amely nem csak tisztán a magyar népzenéből táplálkozik, de a Kárpát-medence valamennyi kultúrájából merít, legyenek azok akár tradicionális roma dallamok, vagy délszláv zenék.

A Budapesti Tavaszi fesztivál nyitónapján a magyar közönség is megismerhette a végeredményt, amelyről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Az estet a Tükrös Zenekar nyitotta, akikhez Szalóki Ági csatlakozott, valamint Baranyai Barbara és Kádár Ignác tánca színesítette az amúgy is erős kezdést. Ezt követően a Söndörgő Együttes és Tompos Kátya feladata volt a hangulat emelése, és az ember szíve egyszerre fájt a jótól, amit hallott, és a gondolattól, hogy a saját magát elsősorban színésznőnek tartó Kátya ilyen ritkán énekel. Itt sajnos meg kell jegyezni az élvezetet kicsit tompító technikai hibát, vagyis a két énekesnő mikrofonjának hangerejét, amely nem volt teljesen megfelelő, de ők azért szorgalmasan próbálták tüdőből pótolni, amit lehetett.

A Hungarian Heartbeats központi eleme a cimbalom volt, abból egyből kettő is: a Balogh Kálmán - Lukács György duó pazar játékával adott ízelítőt a hagyományos roma zene és saját szerzeményeik világából. Őket egy másik duó váltotta, Szokolay Dongó Balázs és Both Miklós megmutatta, hogy a magyar népzene
hogyan szólal meg a szaxofonon és az elektromos gitáron. Elmondhatjuk: igen jól! A végeredmény egy jazz-es beütésű népi dal, amely később cimbalommal, nagybőgővel és ütőhangszerekkel, valamint Szalóki Ági hangjával egészült ki és lett teljes a zenei élmény.

Újra a Söndörgő együttesen volt a sor, akik újra felpaprikázták a hangulatot (már ha volt még hova felpaprikázni), hogy aztán Dresch Mihály líraibb furulyajátéka adjon néhány perc pihenőt a lelkünknek. A koncert végén közös örömzenélésbe csapott át az este, amelyért az Uránia Nemzeti Filmszínház közönsége nagyon hálás volt, és a perceken át tartó vastapssal sikerült egy kis ráadást is elérni. Az előadók arcán látható volt a meghatottság, mert hát ugye Koppenhága ide vagy világexpo oda, azért mégis az számít, amit itthon kapnak, ahogy itt fogadják őket. A pillanatok, amikor a színpad mindkét oldalán magyar szívek dobognak össze.

A Hungarian Hearhbeats meghallgatását csak ajánlani tudom.

Mindenkinek.

Fotó: WOMEX